4D

6-án volt a szülinapom és a gyerkőcök már most kitettek magukért a meglepetést illetően. Azt tudtam, hogy végre láthatom őket kicsit többet 4D-ben, de az volt a másik nagy ajándék, hogy végre tenyéren rúgott valaki odabentről:-) Céltudatosan, mindig pár másodperc után kaptam a jelzést, hogy a pocakomra tettem a kezemet.

A mozizás nagyon jó volt, bár mindketten nagyon kis huncutok, főleg a kisfiú:-) Ő végig cuppogott, vagy ivott, meg ásítozott. Próbálták rejtegetni magukat, de a körülményekhez képest azért készült pár jó kép is.

Kisasszony


pici lábacska

Kisfiú

Félelmetesen gyarapodnak. 2 hét eltelte után másfélszeresükre nőtt a súlyuk. A 18 hetes vizsgálaton 250 g volt mindkét mazsola, és most pont 2 héttel később már 370 g-os mindenki odabent.

Mozizás után apának is igyekeztünk tenyérbe rúgást intézni, de valamiért ellustultak addigra. Persze eszembe jutott, hogy egy bögre meleg kakaóval bármikor mozgásra bírom őket és ez most is bejött. Vesztegetés után apa is kapott pár jelzést, aminek nagyon örült. Észre is vettem, hogy azóta kezdi jobban beleélni magát a szerepébe:-)

Képek

Sikerült megkapnom az egyik DVD-t
Itt is inkább a fiúról vannak jó képek:

Pici fiú szopizik (talán)

Pici fiú talpa is látszik

Kiscsaj gombócban

Egyenlő a nemek aránya

És IGEN!!!:-)
Nem borul meg az egyensúly, mert "A" baba lába között bizony nem fityeg semmi:-) Nagyon boldog vagyok, de leginkább azért, mert Hajdu (sasszemű) doktornő szerint is minden a legnagyobb rendben van a 2 kis lurkóval.
A gépen már láttuk, hogy ott volt a tavalyi leletünk, így nem kellett semmit mondanunk, már úgy fogadott minket, hogy már találkoztunk, bár nem túl szerencsés körülmények között. Nagyon kedves volt, jól megdöbbent, hogy milyen friss műtéti sebem van:-) Mindent tüzetesen átnézett, azt egyből az elején látta, hogy vegyes párosról van szó. Sajnos azt mondta lehet nem is érdemes elmennünk 4D ultrahangra, mert az ikreknél eleve gyakori, hogy mindkét baba háttal helyezkedik el (a kiscsaj ma is háttal volt) és mivel nekem friss sebem van, ez nagyon rontja a látási viszonyokat. De azért a végén rájuk nézett !D-vel is, és fiacskánkról sikerült is készítenie 1-2 jó képet, de leginkább egyet.
Vikinek: a várható érkezésük április 22.

18w4d

Óriási stresszben voltunk a férjemmel a mai ultrahang előtt, de nem csak ma, hanem már hetek óta. Férjem ma már enni sem tudott, de dél körül már engem is a sírás kerülgetett a félelemtől. Úgy gondolom ez sajnos velejárója az előzmények miatt.

Előzmények, amik lassan akár feledésbe is merülhetnének, mert ma szerencsére ma minden rendben volt. Szépen megmutatta magát mindkét gyerkőc, és gyönyörűen látszott, hogy minden végtagjuk rendben van. Minden testrész átvizslatása után férjem sóhajtott egy óriásit, mintha addig levegőt sem mert volna venni.
Dokink kérdezte, hogy szeretnénk-e tudni a menüket. Hát persze, hogy igen!!! Ennyi idő után már nem tartok igényt ilyesfajta meglepetésekre, pedig 5 éve még arról álmodoztunk, milyen jó lesz, ha szülésnél fogjuk csak megtudni:-)
Az "A" baba szemérmeskedett, de "B" többször is megmutatta a fütykösét. Szóval egy fiunk már biztosan lesz, de én még reménykedem, hogy "A" baba megtartja az egyensúlyt és kislány. Róla remélhetőleg holnap esetleg kiderül, hogy fiú-e vagy lány.
Azért holnap, mert biztos ami biztos alapon holnap megyünk az Istenhegyibe is, mert ott vették észre tavaly is a bajt. Ott reméljük videót és képet is kapunk, mert ma bemondta az unalmast a doki DVD írója, amikor már végeztünk, így nem tudta odaadni a lemezt, de elvileg eltárolja a memóriája, így megpróbálja azért kiírni. Holnap lehet be is ugrom, hogy elkészült-e.

És akkor jöjjenek a pereméterek:
"A" baba
BDP 47 mm
HC 173 mm
AC 140
Femur 28

"B" baba
BDP 44 mm
HC 164 mm
AC 137 mm
Femur 28 mm

Mocorgást már a 15. hét óta érzek, de ritkán. Erre ma rá is kérdeztem és mint kiderült azért van, mert mindketten háttal fekszenek a hasamnak:-)
Képeket igyekszem holnap hozni.

AFP

Ma, 16 hetes 3 naposan megvolt az AFP vizsgálat. A gyorsaság miatt fent csináltattam meg Pesten az Istenhegyiben, mert ott 1-1,5 óra alatt elkészül és nem kell tövig rágnom a körmömet a várakozás miatt. Na nem mintha sokat adnék erre a vizsgálatra, de csak megnyugtatóbb, ha jó az érték és nem kell tanácsadásra, meg egyebekre szaladgálni. Ráadásul tavaly is minden eredményünk tökéletes volt, aztán tessék, a lehető legszerencsétlenebbül alakult minden.

Íme az értékek:
MS-AFP: 38,85 ng/ml
MS-AFP MoM: 1,46 MoM
Nyitott gerinc kockázata 1:1600

Összegzésként rajta van a leleten, hogy negatív. Ha jól tudom, akkor a ng/ml-es értéknek a felső határa 100 ng/ml, de erre ma azt mondták azt figyelembe sem kell vennünk. A lényeg a MoM-os érték, aminek 0,7-2,5 a referencia tartománya.

14w6d

A műtét óta ma láthattuk először rendesen két kis Mazsolánkat. Erre az uh-ra még a nagyi is beleshetett, mert ő is ma jött a dokihoz vizsgálatra. Igaz fogalma sem volt mit lát a monitoron, de azt már nem mondhatja, hogy nem látta az unokáit:-)

Doki szerint minden a legnagyobb rendben van gyerkőceinkkel, szerinte is nagyon szívósak, hogy kibírtak egy ilyen nagy műtétet. Hát igen, az én gyerekeim, én sem voltam soha nyafka, mindent kibírtam. Ezek szerint a szívósságukat tőlem örökölték, aminek nagyon örülök:-)
A méreteik elég hasonlóak, de mindkettőjüknek van olyan mérete, ami alapján idősebb, és olyan is, ami szerint kisebbek a koruknál. A doki nem mondta, hogy bármi rendelleneset lát, így nyugodt vagyok (nagyjából).

"A" baba:
BDP: 33 mm
HC: 108 mm
AC: 98 mm
femur: 14 mm


"B" baba:
BDP: 30 mm
HC: 100 mm
AC: 93 mm
femur: 14 mm



Igyekeztem pár fotót kimenteni a videóról, de nem egyszerű, mert eléggé oldalról vizsgálta őket a pocakomon keresztül, hogy a vágásomat ne kelljen sanyargatnia. Mondtam hogy nem fáj, de inkább óvatos volt.

"A" baba

"B" baba

Újra itthon

Pénteken a saját dokim közölte, hogy ezen a héten még bent tart, majd ezt aláásta a főorvos, de nem értett vele egyet a saját orvosom (mégis csak ő operált, ő tud rólam mindent, és nem csak a lázlapomat látja napjában egyszer). Végül is lényegtelen, a nővért megkérdeztem, és nem volt behúzva a nevemhez a hazamenetel.

Hétfőn reggel még a vizit előtt bejött a saját dokim, kikérdezett hogy vagyok, mit érzek és elmondta nem tudja most hogy dönt a főorvos úr, de ha hazaküld, akkor előtte megnéz uh-on. Ahogy elnéztem mennyi új beteg jött hétfő reggel, egyből tudtam, hogy kiteszik a szűrömet és így is lett. Jött a saját dokim és csinált egy uh-ot:-))) Ezek az uh-ok voltak kórházi léte fénypontjai:-) Megint óriási mozgás volt bent, így alig tudta befogni a szívműködésüket. Az "A" babát le sem tudta mérni, mert úgy össze volt gombolyodva, és így csak 60 mm volt, de mondta a doki, hogy ezt ne is vegyem figyelemebe:-) "B" babuci viszont a mérésnél éppen elnyújtózott és neki így a CRL 70 mm volt. Nagyjából ennyi lehet "A" baba is, vagyis ennyik voltak hétfőn. Remélem azóta "nyúltak" kicsit!
Nem volt valami felemelő az uh, mert varrataim még megvannak. Rá is kérdeztem, mikor szedi ki, de mivel a sebészek varrtak össze, ezért ők is szedik ki a varratokat:-( Fel is hívta a dokit és majd csak jövő hét hétfőn szedi ki. Azt hittem lepadlózok, mert már órák óta készítettem fel magam az esetleges fájdalomra. Fölösleges volt...

Végül rákérdeztem a dokitól, hogy később átvenné-e a gondozásunkat, mert egyelőre máshoz járok, de a jelenlegi dokim már nem vállal szüléseket, de egyébként is M. dokinak szokta átadni a kismamáit. Nagy sóhajtás volt, majd azt felelte: Egy feltétellel... Jesszus, és mi lenne az???? A válasz: Ha nem csinál több ehhez hasonló akciót!
Én sem így terveztem a terhességemet, de most már én is kiegyeznék egy teljesen unalmas várandóssággal!!!

67 mm

Nővérem behozta a kis utazó gépét, és kaptam hozzá mobil netet is, így kicsit le tudom foglalni magam.

Sajnos még mindig kórházra vagyok ítélve. Tegnap volt egy kis ellentmondás a dokik között, hoy mikor engedjenek haza. A saját dokim azt mondta, jövő hetet még bent töltöm, majd nagyviziten a főorvos közölte hétfőn mehetek haza. Pár órával később a saját dokim bejött és szerinte az a hétfő csak egy álom. Őszintén szólva nem bánnám, ha maradnom kellene, mert itt legalább tuti pihenek.

A sebemről a kötést csak ma reggel vették le. Szépnek sajnos nem mondható a színe miatt, mert a kék, lila, sárga összes árnyalatában játszik. A vágás egyébként szép, csak kicsit ferde...
Ezen felbuzdulva, hogy ma ismét egy lépéssel előrébb kerültem, megkértem az ügyeletes dokit, hogy csináljon egy uh-ot. Nem rajongott az ötletért, de belement:-) A haamat nem akarta piszkálni, így hüvelyit csinált, amin ilyenkor már állítólag nem látszik egyben jól a baba magassága. Véül mindkét babára 67 mm-t mét, amire a gép 13w2d írt, amitökéletes, mert ma vagyunk 13w1d.
Egyéb ajándék híján ma csak ezzel a mérettel tudtam kedveskedni a férjemnek 6. házassági évfordulónk alkalmából.

Mozgás már egészen szépen megy, igyekszem is minél többet sétálni, hogy gyorsabban regenerálódjon a szervezetem.

Életjel

Tegnap este beszaladt hozzám a doki és megszabadított mind2 váladékos csövemtől. Ez rengeteget javított a mozgásomon, úgyhogy nagyon örültem neki. Rendes volt, mert ismét volt egy gyors bekukk a törpékhez és szerencsére jól vannak továbbra is.
Tegnap kicsit faggattam a dokit, mire számíthatok. Azt mondta ha minden jól alakul, akkor szülés után egy hasplasztikára biztosan. Ugyanis a hosszú vágás miatt annyira el fog vékonyodni a bőr, hogy ez elkerülhetetlen lesz.
A nagy vágásra meg azért volt szükség, mert egy kisebbel indultunk, de amikor meglátták mekkora a baj, tovább vágtak. A petefészket úgy "szokás" kivenni, hogy kicsit kiemelik a méhet is, de ez nálunk kizárt volt, így tovább vágrak a köldököm fölé pár centivel.

Haza menetel a műtét után kb. 7-10 nap, a gyógyulás pedig 6 hét. Addigra már majdnem félidősek leszünk.

Viszlát jobb petefészek

Sajnos megszegtem a szavamat és nem hoztam friss képeket.
Tegnap reggel ismét jelentkezett ez az óriási fájdalom, így megint kórházba kerültem.
Felvettek a nőgyógyászatra, de uh és vv alapján nem találták az okot. Átvittek a sebészetre, ahol kértek egy nagy hasi uh-ot, de nem találtak ott sem semmit, persze hozzá tették, hogy terhesség alatt nem lehet se kizárni, se megerősíteni. Visszavittek a sebészetre, ahol nagyviziten eldőlt műtét lesz. Mivel nem volt konkrét ok, ezért a hasam közepét végig vágták hosszában (2 sebész + 1 nőgyógyász). Kiderült, hogy a jobb petefészkem 2x meg volt csavarodva és kezdett elhalni, így meg kellett válnom tőle.
A dokik elmondták, hogy úgy bántak velünk, mint a hímes tojással, remélik jól vannak a picik.
Ma visszahoztak a nőgyógyra, itt egyből volt egy gyors bekukk, hpgy a manók jól vamnak-e, és igen!!!! Stramm kis lakói vannak a méhemnek!:) már most van okom büszkének lenni rájuk.

11w5d

Most, ahogy a címbe beírtam a mai terhességi korunkat, el sem hiszem, hogy már csak 2 nap és betöltjük a bűvös 12. hetet. Persze az előzmények tekintetében nálunk még nem biztosíték ez sem, de nagyon reménykedünk:-)

Ma reggel tevékenyen indult. A tegnap szerzett vérvételes beutalóval ma vérvétellel kezdtünk, csak a megnyugtatás végett, hogy a CRP csökkent-e.
A nőgyógyászom 9-től rendelt és hozzá mehettünk soron kívül, hogy ránk kukkantson. Ő is fel volt háborodva, hogy a babákról sem írnak semmit a zárójelentésben, csak azt, hogy 2 élő magzat, de hogy koruknak megfelelnek-e, vagy van-e valami rendellenesség, semmi.

Nem számítottunk túl kimerítő uh-ra, csak egy alap vizsgálatra, ahol kitér a doktor úr a petefészkeimre is. Ennél többet kaptunk, mert szinte megcsinált egy komplett 12 hetes szűrést. "B" baba csodásan feküdt, a doki teljesen odáig volt, hogy milyen szépen látszik mindene. "A" baba más macerásabb volt, ő kicsit elbújt kistesója alatt:-) Nagy nehezen őt is részletesen meg tudta nézni, és mindkét babánál rendben talált mindent.
Édesek voltak, mert amíg "A" baba vizsgálata folyt, addig láttuk, hogy "B" baba a tesója fölött bulizik, pörög forog, össze-vissza fickándozik:-)
Kicsit mindketten nagyobbak voltak a koruknál.
"A" baba CRL: 54 mm, erre pont 12 hetet írt a gép
"B" baba CRL: 52 mm, erre 11w6d írt a gép

Korábban "B" baba mindig kicsit kisebb volt a koránál, így nagyon örültünk, hogy ilyen szépen iparkodik:-)

Na a petefészkek...A bal oldal teljesen rendben van, de a jobb oldalban jókora tumultus van sajnos. Rendesen meg is éreztem az uh vizsgálatot, mert utána azt hittem minden kezdődik elölről, annyira elkezdett fájni. Sajnos teljesen tele van cisztákkal, amik a doki szerint már nem nagyon fognak gondot okozni, de hát ki tudhatja ezt 100 %-ra?! Most ahogy a petefészkemet lemérte, nagyon valószínű, hogy tényleg ciszta problémám volt hétvégén, mert most egy centivel összement szombathoz képest a jobb ovarium és ez csak úgy elképzelhető, ha tényleg volt ott korábban még egy ciszta, ami már kidurrant.

Képeket most nem teszek fel, mert nem csináltunk se dvd-t, semmit, persze kaptunk pár képet a fontosabb részletekről, de sok minden nem vehető ki rajtuk. Hétfőn úgyis megyünk a hivatalos 12 hetes vizsgálatra, majd onnan szemezgetek:-)

Ezt még a kórháztól kifelejtettem (azt hiszem):
Az egyik doktornő azt mondta vasárnap, azért fájt nekem annyira a hasam szombaton, mert a babák miatt aggódtam és a fájdalom fejben dől el! Erőm sem volt gondolkodni, annyira fájt, de úgy tűnik a fejemben volt a hiba, nem is a hasüregemben, vagy a petefészkemben...

3 nap kórház

Végre szabadlábon...:-)

Hosszúra sikeredett ez a 3 nap kórházi lét. Ráadásul nagyon kacifántosra is.
A szombati és vasárnapi vakbél vs. ciszta után hétfőn végre kiderült, hogy a doki szombaton baromságokat beszélt, mert az a 9 centi nem a ciszta, hanem a petefészkem:-) A petefészkemben ugyan vannak kis ciszták, de ezek a saját nőgyógyászom is szokta látni és elvileg ártalmatlanok, majd a szülésnél kipukkadnak, felszívódnak, valahogy eltűnnek.

Mivel ez a része tisztázódott, így tegnap egész nap az foglalkoztatott, hogy miért is vagyok még bent??? Senki nem mondott semmit, hiába kérdezősködtünk, mindenki csak a terhességemre hivatkozott, persze egy uh-ra nem küldtek, se egy vérvételre. Tegnap a nap nagy része pityergéssel, hisztivel telt, mert amit a világon a legjobban gyűlölök, az a bizonytalanság, amiben most bőven volt részem.
Ezt a "csodás" hétfői napot csak tetézte a nagyvizit. Ugyanis tegnap végre ehettem. Csodálkoztam, hogy 2 nap után egyből töltött káposztát etetnek velem, de nem bántam, mert ahogy levettem a fedőt és megláttam a kápit, egyből megörültem, hogy savanykásat ízlelhetek.:-) Be is toltam az egészet, ez nem egy 2 fős adag volt, éppen jól laktam vele.
Na és akkor következzen a nagyvizit: Ezen részt vett a "kedves" főorvos úr is. Ahogy hozzám értek, referált az egyik doki, hogy ma pépes ételt rendeltek nekem. Félig röhögve mondtam, hogy a káposzta nem éppen pépes. Erre a főguru elég emberesen lecseszte szegény nővérkét, hogy csinálhatnak ilyet. Nővérke mondta, hogy kímélőt rendeltek, az is volt a tálcára írva. Erre a doki beszólt neki, hogy néha gondolkozzon. Szegényt teljesen megsajnáltam, aztán következtem én. Nekem azt mondta, hogy a betegnek is lehetne annyi esze, hogy nem eszi meg. (Ja, majd 2 nap éhezés után biztos hagyok egy falatot is.) És még egy utolsó döfés: Akkor menjen haza szárazbabot enni.
Amúgy is olyan szar napom volt, erre még be is szólnak, pedig nem gondolom, hogy rosszat tettem volna. Bőgve hívtam férjecskémet, hogy elegem van, nem mondanak semmit, nem vizsgálnak, és még be is szólnak... Fúúú, még most is begurulok, ha a főorvosra gondolok.

Nővérke (akivel le lettünk szúrva) nagyon együtt érzett velem és kiderítette, hogy egy bizonyos CRP értékem emelkedett szombatról vasárnapra, és ez gyulladásra utal, ezért tartanak bent. Persze vasárnap óta vért sem vettek. Férjem is elkapta a dokit, neki is ezt fejtette ki bővebben az orvos, és ez nekem pont elég volt ahhoz, hogy beletörődjek a bent tartásra.

Reggel aztán jött a megváltás, bár az egyik doki habozott, de a másik, akit férjem faggatott, azt mondta mehetek. Igen, végre!!!! Feküdni itthon is tudok, és legalább nem idegeskedem. Persze úgy engedtek haza, hogy egy végső vérvételt sem csináltak. Emiatt ma kért a férjem beutalót a háziorvostól, hogy meglássuk hogy alakul ez a CRP. Korán reggel vérvétel, aztán 9-től rendel a nőgyógyászom, hozzá is mehetünk.
Ma azért az itthoni magzati szívhang hallgatóval meghallgattuk a piciket és ha minden igaz végre megtaláltam mindkét Mazsola szívecskéjét.

Most pár napig pihi, próbálom visszanyerni az energiámat, aztán ha semmi bajom nem lesz, akkor megy minden tovább a korábbi kerékvágásban.

Utólag is köszönöm szépen az aggódásotokat!
Puszi

Ui.: El ne felejtsem a "legjobbakat".
1. este egy nővérke odajött és elkezdte ecsetelgetni, hogy neki volt 2 vetélése, és a második úgy történt, hogy elment wc-re és amikor megtörölte magát az embrió ott volt a papíron. Szerintetek???
2. este az egyik idős szobatársam mesélte el, hogy még a 70-es években terhes volt, és miután megszületett a fia, otthagyta a doki amíg még megszüli a lepényt is. Egyszer csak felsikított a nővérke és csörömpölést hallott. Azt hitte a nővérke levert valamit...nem...kicsusszant egy kislány is, akit nem vártak, így nem is állt ott senki, ezért leesett a padlóra. Az esésbe szegény bele is halt.
Nagyon sajnálom, akiknek ilyeneket kell átélniük, de miért kell ezeket éppen egy nagyon betojt kismamának mesélni?! Ráadásul egyik éjjel az 1. esettel álmodtam:-(

Vakbél vs. ciszta

A héten 2 alkalommal erős fájdalmat éreztem a köldököm vonalában a jobb oldalamon. Tegnap reggel sajnos újra jelentkezett, de most nem akart elmúlni.
Még reggel bejöttünk a nőgyógyàszatra, ahol megvizsgáltak, de vakbélre gyanakodtak, így átirányítottak a sebészetre. Itt nem voltak meggyőződve a vakbélrôl, ezért várakoztunk és közben néztek vért és nagy hadi uh-ot. Az ultrahangos nem adott egyértelmű diagnózist, de azt bizton állította, a petefészkemen van egy jól megtermett ciszta. Visszahoztak a sebészetre, ahonnan ismét elküldtek a nőgyógyra. Ott ketten megvizsgáltak, de szerintük vakbél. Eddigre közel 7 órát töltöttem el gyötrelmes fájdalmak közepette, mert az algopirinnek sem éreztem a hatását, amit az infúziómba kaptam. Aztán 7-8 órányi szenvedés után kezdett enyhülni. Egész nap mem ehettem, nem ihattam, hátha műteni kell. Reggelre semmi bajom nem volt, de megfigyelés végett bent tartottak. Reggel az egyik sebész végre rendesen felvilágosított, hogy a ciszta nem benne van a petefészkemben, hanem rajta. Ráadásul nem ettől a 9x4,5 centis cisztától szenvedtem, hanem egy tegnap reggel megrepedt másik cisztától, és emiatt láttak mèg folyadékot is a hasüregemben.
Ez a fájdalom leírhatatlan volt, talán még a tavalyi vajúdásnál is rosszabb volt.
Reggel az új doki közölte, hogy ma sem ehetek, csak ihatok, ettől kicsit lefagytam, mert állapotosan azért pár falat jól esne...
Ma még itt kell aludnom, de remélem holnap kiengednek, hogy a meglévő cisztámmal még elmehessek a saját dokimhoz.

Képek

Sikerült egy olyan videó nézegetőt letölteni, amit rendesen meg lehet állítani. Sikerült néhány jobb képet lementenem, amiket szívesen megmutatok.

"A" baba

"B" baba

9w3d

Megvolt a mai vizsgálat:-)
Ahogy megláttam az uh képet a monitoron, máris óriási kő esett le a szívemről. Egyértelműen lehetett látni, hogy mindkét pinduri szépen nőtt, szinte egyforma volt a méretük is. A doki is egyből megjegyezte, hogy szépen behozta a kisebbik a tesóját:-)
"A" babának azt nevezte el a doki, aki közelebb van a külvilághoz, ő a nagyobbik, konkrétan óriási 27 mm a CRL:-)
"B" baba pedig aki beljebb helyezkedik el, ő ma 24 mm volt. 2-3 nap különbséget mutatott a gép közöttük, ami a doki szerint már nem jelentős, az a lényeg, hogy egyformán növekednek. Meghallgathattuk a szívverésüket is, ami egyenesen földöntúli érzést idéz.

Íme egy kép, amin viszonylag jól látszanak, bár A baba nem látszik teljesen, pedig ő a nagyobb. (A baba jobb oldalon, B baba bal oldalon)

Várakozás

Ismét köszönöm a sok jókívánságot!:-)

Hosszú hallgatásom mögött az áll, hogy vártam, hogy minél közelebb legyünk legalább a 12. héthez.
Mióta először láttuk a 2 kis mazsolánkat együtt, azóta már volt szerencsénk látni Őket:-)

Itt Tatabányán nagyon nehéz az orvos választás. Ennek a legfőbb oka, hogy aki jó doki, az nem vezet szülést, de terhes gondozást vállal, persze nem végig, mert a végén át kell adnia valakinek. Emellett a doki mellett szól, hogy egyáltalán van UH gépe! Kifaggattam minden ismerőst és elmesélték, hogy általában a magánrendelésen nincs gépük a dokiknak, ezért ott csak egy manuális vizsgálatot csinálnak, majd behívnak időpontra a kórházba UH-ra.n Én ezen teljesen kiakadtam. Ha már így működik a magánrendelések többsége itt Tb-án, akkor már járhatnék csak TB alapon is vizsgálatokra. Persze, de itt a dokiknak még egy kialakult rendelési idejük sincs, így mindig lutri lenne, kihez kerülök az éppen esedékes UH-on.

A választás ezek alapján arra a dokira esett, akinek legalább van jó gépe és én jó szakembernek is tartom. Persze nem utolsó sorban az is mellette szólt, hogy ő endokrinológus is és nekem van egy enyhe pajzsmirigy problémám, amit 6 hetente ellenőrizni kell, ha szükséges változtatni kell a gyógyszerem adagolásán is. Így legalább nem kell több felé rohangálnom.
Amikor ennél a dokinál voltunk, 6w5d idősek voltunk. Amikor elkezdte az uh vizsgálatot, akkor már mondta, hogy hát az egyik sokkal kisebb, mint kellene (persze ezt még csak ránézésre). Elkezdte a méricskéléseket, és az egyik baba 10 mm volt (ő 2 nappal idősebb volt a koránál), a másik pedig 6 mm (ő pedig 2 nappal kisebb volt a koránál). Végül azt mondta ez nem is vészes, de azért legyünk tisztában vele, hogy ikreknél az első trimeszterben sok minden történhet. Ezzel persze tisztában vagyunk mi is, de nagyon szeretnénk mind2 mazsolát, és ezt próbálom is beléjük szuggerálni:-)
Következő vizsgálat pont egy hét múlva lesz esedékes.

Idő közben az ismerősöm hozott nekem egy beutalót, hogy ha gondolom menjek be a kórházba, hogy megnézzenek. És most következik, ami csak megerősített abban, hogy nekem nem kell oda bejárnom:
Kedves doktor úr úgy gondolta, hogy az én nagy pocakomon keresztül majd milyen jól fog látni egy 7w3d ikerterhességet. Szerintetek mit látott??? Szinte csak az volt egyértelmű, hogy mindkét pici szíve pulzál, de a méretek sem látszottak szépen. Konkrétan kisebbet mért az amúgy is kisebb babára, amit 5 nappal korábban a másik doki. Én megerősítésért mentem, de csak elbizonytalanított  ez a pontosan 2 perces vizsgálat.
Igaz csak aznap agyaltam ezen, aztán úgy voltam vele, hogy ha tavaly a 12. heti uh-on nem látott rendesen a doki, akkor ez tuti nem volt hiteles mérés.

Tüneteim nem igazán vannak. Nagy ritkán van enyhe émelygésem, de az is inkább délután vagy este. Igaz olyan is előfordul, hogy 3-4 napig még ez sincs. Az egyetlen állandó "tünet" a fáradtság. Én már beérem napközben fél óra alvással is (utána meg olyan vagyok, akit fejbe vertek), de ha ez kimarad, akkor használhatatlanul nyűgös vagyok.

Ui: Itt Tatabányán az apuka be sem mehet az UH vizsgálatra, mert korábban pár nemzetiségi apuka nekiment a dokinak, ha nem azt mondta, amit hallani akart...

Első, vagyis második UH

Először is szeretném megköszönni Mindenkinek, aki olvassa ezt a blogot és eddig is szurkolt, azt a sok kedvességet, amit kaptam.

A hétvégén kicsit beijedtem, mert annyira nem volt semmi tünetem, hogy attól féltem máris vége. Meséltem annak az ismerősnek, aki a szurimat szokta beadni, és felajánlotta, hogy intéz nekem hétfőre egy vérvételt, hogy megnyugodjak. Hétfőn reggel kiderült, hogy a vérvétel mellé szervezett egy ultrahangot is:-)
A gép persze sz@r volt, így méreteket nem tudott mondani a doki, csak hogy 1 baba van és jó helyen, nagyjából megfelel a korának is. Ettől én már megnyugodtam annyira, hogy a vérvételt nem is tartottam szükségesnek.

A Kaáliba 30-án kellett volna visszamennünk UH-ra, de elkezdtem számolgatni a gyógyszereimet és nem lettek volna elegek, ha 30-ig várunk. Fel is hívtam az intézetet, ahol felajánlottak egy korábbi időpontot, 25-én 12.00 h-ra.

A mai nap csapnivalóan rosszul indult. 9 előtt csöngetett a postás, és átvettem egy értesítőt, ami egy mai építésügyi ellenőrzésről szólt 10.30-tól. Persze egyből frászt kaptunk, hogy nekünk ma Győrbe kell menni, és különben is mi az, hogy ma kapok levelet egy mai ellenőrzésről??? És ha 11 után érne ide a postás akkor mi van? Végül is megoldottuk, mert ott voltunk az ellenőrzés elején, a többi időben meg a műszaki vezetőnk foglalkozott az ellenőrökkel.

Leizzadva, éhesen, szomjasan bepattantunk a kocsiba, és célba vettük Győrt. Kicsit késve, de szerencsére épségen oda is értünk:-)
Hosszas várakozás után azt hittem nem hiszek a szememnek, amikor megláttam az uh képet. 2 aprócska mazsola volt a monitoron és szerencsére mindkét apróságnak volt már szívcső pulzálása. Ott pityeregtem a vizsgálat közben, de próbáltam visszatartani a könnyeimet, végül is milyen lenne ha ott elkezdek zokogni?!
A doki utána mindent részletesen elmondott, hogy legyenek tovább a gyógyszerek, jelentkezzek ha megvolt a 12. heti vizsgálat... nagyon pozitív volt ez mai utolsó találkozás is (ma a másik doki vizsgált, mert a sajátom szabin van).
Minden jóval utunkra engedtek és csak remélni tudom, hogy leszek annyira jó Mazsola-lak, hogy mindketten bent akarjanak lakni a pocakomban még jó pár hónapig.

Összehasonlítás

Íme a megígért táblázatok. Leszögezném, hogy ezek a vizsgálatok egyénenként változnak, nincs pl. mindenkinek mini suction a megelőző ciklusban, vagy nem mindenki ugyanolyan progeszteron pótlást kap.

* Házi tanácsok:
Táplálkozás: Nincs korlátozva. Javasolt főleg folyadék, minimum 2 liter és könnyű, fehérjedús ételek fogyasztása. Javasolják Isostar fogyasztását 3 napon át. Punkció napjától nincs korlátozás.
Aktivitás: A punkció napján ágynyugalom, másnaptól ahogy tolerálja.
Nemi élet: A punkció és az embrió transzfer között nemi közösülés nem javasolt.

ET+13.

Reggel 7.30-kor Győrben kezdtük a napot egy jó kis vér csapolással. A főnővér már vérvétel közben is kérdezte, hogy teszteltem-e, mondtam hogy igen, de nem is kellett részleteznem az eredményt, mert minden az arcomra volt írva:-) Jó érzés volt, mert velem együtt örült, miközben a vérem a fiolába csöpögött.

9.30-ra visszamentünk eredményhirdetésre és minket hívott be elsőként a főnővér. Mosolyogva közölte, hogy nem csalt a teszt (nem akartam mondani, hogy ahhoz túl sok tesztnek kellett volna csalnia, hogy téves eredményt lássak), mert 146 a HCG szintem és 32 a progeszteron. Nézegette a papírjaimat és észrevette, hogy rossz eredményt írt a doki a zárómra (gondolom összekevert valakivel), mert valójában a HCG 362, a progi pedig 60 volt és ezt megkérdezte még egyszer a labortól is, nehogy tévedés legyen.

Folytatás: aug. 30-án UH, addig megy minden gyógyszer a régi kerékvágásban.

Íme egy fotó a ma reggeli tesztről

Popinak

Drága Popi!

Látom megint rajtad van már előre a kudarc érzése:-(
Leírok pár nem rég olvasott tanácsot Neked, Szilvának és persze mindenkinek, aki úgy érzi szüksége lehet ezekre az infókra.
Ezek az infók a Hello Baby lapban voltak. Hozzá teszem, nem igazán vagyok odáig ettől az újságtól vagy magazintól, mert túl sok új infót még nem láttam benne, de ez most engem is érdekelt. Egy természetgyógyász javasolja ezeket azoknak a nőknek, akik még gyermekáldás előtt állnak, ezzel is elősegítve a jobb, alaposabb felkészítését a szervezetünknek a sikeres teherbe esésre.

Amiket javasol:

• tiszta húsok (párolt halak, pulyka, csirke, de a csirkének legfőképp a combját javasolja)
• havi 1-2x liba- vagy kacsamáj
• bármikor lehet enni zöld színű zöldségeket, salátákat
• bátran fogyasszunk teljes kiőrlésű lisztből, durumlisztből készült ételeket, rizst, kölest, hajdinát (ezekben sok a plusz nyomelem)
• 100 %-os gyümölcsleveket is ihatunk, valamint szénsavmentes ásványvizet
• lúgosító víz fogyasztása kúraszerűen napi 1-2 pohárral
• a gyógyteák (cickafark, körömvirág, palástfű, zsurló) fogyasztása szintén kúraszerűen max. 3 hónapig, napi max. 1 litert
• a következő tanács szerintem a férfiaknak is hasznos lehet: A- és E - vitamint tartalmazó hidegen sajtolt olajak fogyasztása javasolt, mert erősítik a sejteket; A magas antioxidáns tartalmú búzacsíra-, sárgarépa-, homoktövis-, ligetszépe olaj esszenciális zsírsavakat tartalmaznak, amelyek segítenek a megtermékenyülésben és később a magzat egészséges fejlődésében. Ezeket az olajokat is kúra szerűen érdemes használni 3 hónapig.

Amit kerüljünk:

• készételek
• panírozott-sült ételek
• kolbász, virsli, párizsi, mert az ezekben lévő anyagok csökkentik a fogamzást (hozzá teszem én mindig rosszul leszek, ha bele gondolok mi van. pl. a parizerben)
• kerüljük a steril tejet (ez az én felfogásomban a tartós tej lehet, de nem 100 %), mert fokozza a gyulladásokat
• este 6 után ne együnk: gyümölcs, édesség, paradicsom, paprika, padlizsán - ezek savasítanak
• a petrezselyem és a zeller vízhajtó hatásúak, ezért csökkentik a petesejt beágyazódásának az esélyét

Aki hisz a természetes módszerekben, annak érdemes megfogadnia ezeket a tanácsokat, mert ártani egész biztosan nem ártanak és ki tudja mikor és mi hozza meg a sikert.

"Apa bajra" azt a tanácsot kaptuk a győri professzortól, hogy szedjen napi 1000 mg C-vitamint és napi 1000 mg E- vitamint (ebből 400 mg a legnagyobb kiszerelés, úgyhogy úgy kell szedni, hogy egyik nap 2 x 400 mg, másik nap 3 x 400 mg. És akinek problémája van, az már úgyis szedi a FER 14-et is, ez is maradjon.) A férfi ciklus állítólag 70-72 napos, szóval ezeket érdemes jóval lombik előtt elkezdeni, hogy tényleg legyen eredménye.

2 csemete

Ma reggel azzal indítottuk a napot, hpgy 2 kis ugatós szőrpamacsunkat "leadtuk" anyósomékhoz, mert tegnap többször előfordult, hogy átgázoltak a fájós hasamon.

9-re odaértünk Győrbe. Sajnos nem kaptunk képet a picikről, mert elromlott a kamera, de állítólag 2 csodaszép manónk volt, akiket vissza is kaptam, és 3 6 sejteske ment a hűvösbe. Most le kell cserélnem az utrogestant valami hübelygélre és 13 nap múlva pénteken megyünk vissza vérvételre.

Most be is fejezem, mert csak telóról pötyögök - nem túl kényelmes így...

5

A mai telefonban azt az infót kaptuk, hogy egy embrió nem osztódott tovább, de a többi öt szabályosan osztódik és mind 4 sejtesek eddig. Amikor ezt elmondta a biológus, azt hittem majd azt mondja, hogy akkor elviszik őket 5 naposig, de nem.

És tudjátok milyen vagyok, egyből csalódott lettem, mert holnap kell visszamennünk értük. Annyira belém égett, hogy eddig csak 5 naposok sikerültek, hogy letörtem, mint a bili füle. De teljes erőmmel azon vagyok, hogy visszatérjen az optimizmusom, mert simán sikerülhet 3 napos babókkal is:-)

Holnap indul a visszaszámlálás...

Vagyunk páran

Megvolt az első telefon. A biológus azt mondta, hogy a 8 petesejtből 6-ban látszik szabályos megtermékenyülés. Annyira megörültem, hogy nem is kérdezősködtem, csak annyiban maradtunk, hogy holnap újabb telefon:-)
Remélem ez 6-os szám szerencsét fog hozni, mert ez a kedvenc számom, és tegnap is a 6-os szekrénybe pakoltam a punkció alatt.

Nem tudom a másik 2 picivel mi van, hogy ők most teljesen kiestek, vagy csak kicsit lassabbak, de ha holnap nem leszek túlzottan izgatott, akkor rákérdezek a részletekre is:-)


Azt pedig szerintem tegnap kifelejtettem, hogy 3 napig nap 0,5 l Isostart is inni kell.

Kérlek, szorítsatok még nekünk!:-)

"Ovi"

Ma 8 petesejtet és pár millió hímivarsejtet hagytunk hátra a "győri oviban".

Nem gondolom, hogy ezen túl sok mindent kellene részletezni. Nagyjából hasonlóan működhet ez minden intézetben: reggel a megadott időpontra megérkezik az ember (ez az én esetemben 8 óra volt, de a műtét csak 8.30-ra volt kiírva), majd az öltözőben át kell venni a műtős ruhákat (sapka, hátul kötős hálóing, lábvédő és egy lepedő, hogy a popsi ne villanjon ki) és bekísérnek a műtőbe.

Ébredés után a nővérke egyből mondta, hogy 8 sejtet találtak, és persze én egyből le is törtem kicsit, mert korábban mindig majdnem a duplája volt. Aztán pár perc után átfordult a gondolatom és elkezdtem győzködni magam, hogy de ez a 8 biztos sokkal szebb és jobb, mint az előzőek, és most biztos szépen, egyenletesen alakulnak majd a számok az osztódások során. Korábban hiába volt sok, 4-nél több pindurka sosem maradt. Na de majd most!:-)

A pihenőben, vagy őrzőben (kinek melyik a szimpatikusabb) még kaptam két infúziót, és volt az ujjamon egy pulzus figyelő. Amikor már kezdtem jobban felébredni, akkor bejöhetett a férjem is (ez egy szuper dolog!!!), és átülhettem egy pihenő fotelba. Ennek gondolom annyi a jelentősége, hogy egy altatás után ne legyek rosszul, csak fokozatosan álljak fel. Itt már ihattam és ehettem is. Aztán 1 óra múlva volt még egy vérnyomás mérés és mehettem is fel a dokihoz megbeszélni a továbbiakat.

A gyógyszerekről csináltam egy táblázatot, így legalább én is jobban átlátom mit mikor és mennyit kell használnom.

Ezeken kívül napi 2x1 Doxicyclin, és majd a beültetés után az Utrogestant felváltja valami hüvely gél.

Azt még nem tudom mikor lesz beültetés, de holnap egy picit okosabbak leszünk, mert 10 után kell telefonálni a létszám miatt.

5-ből 5!

Szerdán volt a második vizsgálatom a stimus ciklusban. Reggel 7.30-ra kell menni vérvételre és rengetegen álltak sorban a recepciónál. A nővérke több embernek is elmondta, hogy fél 10-re lesz meg az eredmény és mit kell tenni ha pozitív, és mit ha negatív. Ez máris szöget ütött az agyamba, hogy addigra vissza szeretnék érni, mire "eredmény hirdetés" lesz, mert nagyon kíváncsi voltam a siker arányra.:-)

Vérvétel után volt egy hüvely tisztasági vizsgálat. Ilyenben sem volt korában részem lombik alatt. Erre azért van szükség, mert ha éppen van valami baci, vagy gomba, akkor még punkció előtt kikúrálják. Nem volt vészes, de egy nővérke csinálta és olyan bizonytalan volt a keze, hogy ettől magam is bizonytalan lettem és folyamatosan kúsztam el előle. Az egész annyi sincs, mint egy szimpla rákszűrés, és szerencsére gyorsan van eredménye.

Ezután a tisztasági mintavétel után elmentünk kicsit csavarogni, meg reggelizni, de végig rajta volt a szemem az órán, nehogy lecsússzunk az eredményekről. Vissza is értünk időben és milyen szerencse, mert sajnáltam volna, ha ebből kimaradok:-) Eltelt egy negyed óra várakozással, és olyan izgalomban voltam, mintha én is most tudnám meg az eredményemet. Szépen lassan elkezdték behívni külön-külön a párokat és látszott az első páron is, hogy boldogok, majd a 2. csajszi is jött ki és mesélte anyukájának, hogy sikerült, aki ott helyben zokogásban tört ki. Ez a csajszi, vagyis inkább kismami mondta a mellette ülőnek, hogy ne idegeskedjen, mert mindenkinek sikerült, aki ma ment eredményért:-) Szóval 5-ből 5 beültetés volt sikeres ebben a szériában, ami engem iszonyatosan feltöltött optimizmussal:-) Ezekre az eredményekre érdemes volt várni!

Nem sokkal később már túl voltam az UH-on. Szerencsére se gombám, se bacim, viszont ismét szép számban vannak tüszőim. Szerdán saccra kb. 13-14 tüszőt számoltam, amik átlagban 6-11 mm közöttiek voltak. Erre kaptam továbbra is a Gonal-t, és társult hozzá Cetrotide nevű szuri, ami kicsit visszafogja tüszőcskéimet az érésben. (na ez baromira nem volt szakszerű kifejtés, de orvos még mindig nem vagyok:-)
A szerdai UH után én teljesen azt hittem, hogy hétfőn lesz kb. a punkció, de tévedtem.

Ma ismét volt vv és UH, és az eredmények alapján még lesz hétfőn egy UH. Ma 12 tüszőt diktált a doki és átlagban 13-16 mm között voltak a méretek, és volt 1-2 20 körüli is. Úgyhogy folytatódnak a szurik tovább, és ismét van egy újabb szurim, aminek Luveris a neve. Ez állítólag luteizáló hormon, de mindjárt bemásolom, amit találtam (szerintem ez van a dobozban is a leírásban):
A Luveris injekciót olyan felnőtt nők kezelésére használják, akikben néhány, a természetes szaporodási ciklusban szerepet játszó hormonból nagyon kevés termelődik. A gyógyszert általában egy másik hormonnal, az ún. tüszőérést serkentő hormonnal, az FSH-val, együtt alkalmazzák, mely a petefészekben a tüszőérést és ezzel a petesejtérést segíti elő. Ezt követi egy, egyszeri dózisban adott humán koriongonadotropin hormon (hCG) adása, mely elősegíti a petesejt felszabadulását a tüszőből (ovuláció).
Forrás: Házipatika.com


A mai adagom este már kicsit összetett: 150 NE Gonal-F + 0,25 mg Cetrotide + 75 NE Luveris
Ezeken felül még reggel is van egy szurim, de ez a trombózis hajlamra. 

Premier lombik

Hosszú gyötrődés után tegnap végre megjött a menzeszem. Életem egyik legfájdalmasabb várakozása volt az 1. ciklusnapra.  Nem tudom mitől szenvedtem közel egy hétig görcsöktől: a 3 mini suctiontól, vagy a talpmasszázstól. Mindegy is, mert remélem több mini suctionra nem lesz szükségem és a stimuláció miatt már talpmasszázsra sem mehetek.
Közel 2 hétig kínoztam magam, hogy mi lesz, ha nem férünk bele az OEP-es keretbe? Ugyanis az utolsó mintavételnél közölte a recepción az egyik hölgy, hogy nem 100%. hogy még bent leszek a keretben, de ez előtt pár perccel Kőrösi doktor úr mondta, hogy ha most nem kezdünk, akkor nem volt értelme a 3 vizsgálatnak és kezdhetjük elölről. Mit ne mondjak, mivel eléggé szenvedtem a 3 mini s-tól, ezért végig azon rágódtam, hogy lehet megyünk fizetősre, mert nem szeretném ezt elölről kezdeni.

Visszakanyarodva... Tegnap reggel telefonáltam és szerencsém volt, mert kezdhetünk:-) Ma a 2. napon mennem kellett vérvételre és ultrahangra. Jó korán keltünk, mert vérvételre 7.30-ra kellet menni, de ultrahang csak 9.45-kor volt. Ez a része jó is, meg nem is. Egyrészt szervezett, tudom kb. mikor következem és nem kell a többi beteggel nyomorogni a váróban, de kicsit macerás, mert így ki kell töltenem az időmet a 2 vizsgálat között. És persze gondolom a vérvétel eredménye elkészül az ultrahangig, de ebben nem vagyok biztos.

Ma indult a stimu 150 egységnyi Gonallal, és bár nem ez volt a első szurim, mégis sokat bénáztam:-) Kicsit máshogy működik ez a pen, mint a Puregon, de remélem jól megoldottam a feladatot és a kellő mennyiséget böktem magamba:-)

Mennyi az annyi?

Megvolt a 2. mini suction is. Nem volt valami kellemes, de ez legyen a legkevesebb. Férjem HBA tesztje is elkészült a 2. vizsgálatra és ledöbbentünk. Ennek a tesztnek az eredménye jó lett, viszont a spermiogram már kevésbé. Mindössze 6 millió/ml volt az eredmény, ami azért is érthetetlen, mert a F-ban az utolsó lombiknál azt írták a lapunkra, hogy 58M/ml volt. Ez már magában is ellentmondás volt, mert most ahogy az új dokim átnézte a papírokat látta, hogy ICSI volt az utolsó lombiknál is és azt csak akkor csinálhatnak, ha rosszak az eredmények. Akkor most mennyi is volt a tényleges eredmény? Tényleg elcserélték volna a férjem mintáját (szegény végig ezen aggódott a lombik alatt) valaki máséval, vagy csak más eredményét írták a lapunkra?

Nem tudom a lehetséges-e ekkora mennyiség különbség, mivel eddig 15M/ml-nél nem volt még jobb eredményünk.

Természetgyógyász

Múlt héten találkoztam férjem unokatestvérével, akinek a 12. héten volt vetélése. Ő mesélte, hogy jár most egy természetgyógyász bácsihoz, akinél rengetegen megfordultak már babás problémákkal. Mesélt róla kicsit és addig reklámozta nekem, hogy másnap el is kísértem a kezelésre.

Ez a bácsika hasonló lehet Popi csoda dokijához, csak nem kell odamenni előző délután, hogy korán végezzek:-) Ide "bőven" elég reggel 6.15-re odamenni, hogy 8-ra kényelmesen beérjek a munkába.
Érdekes a kezelés, mert beül minden páciens egy szobába, és a bácsika pedig leül valahová középre. Mindig odaül mellé az, aki éppen következik és a talpát masszírozza. Egy átlagos kezelés kb. 10 percig tart és nincs konkrét tarifa, mert becsület kasszás a kezelés. Van egy kis kalap, ahova a kezelés végén annyit dob az ember, amennyit jól esik. Kicsit még idegen a helyzet, hogy sok emberrel együtt kezelnek, persze külön-külön:-)

A lényeg, hogy semmit nem kérdez a kezelés előtt. Tőlem már kezelés közben kérdezte meg, hogy van-e gyerekem, mert a méhemnél érez egy kis problémát, amit helyre kell hozni. Mivel az én problémám nem volt számottevő, ezért javasolta vigyem el a férjemet is. Ma ő is volt velem és hát az ő kezelése jóval tovább tartott 10 percnél. Neki a prosztatájánál érzett gondot és neki kifejezetten ajánlotta a kezelést. Mivel nekem meg semmit nem mondott, én úgy tekintek a kezelésre, mint egy jó felkészítőre a közelgő lombikhoz:-)

Kicsit csípni fog

Tegnap túlestem az első mini suction "élményemen". Nem mondanám, hogy legközelebb, azaz pénteken dalolva fekszem fel ismét a vizsgáló asztalra, de összeszorított fogakkal is megteszem. Nem részletezem az egész intézetben töltött időt, leginkább csak ezt a vizsgálatot.

Nem kell semmi extrára gondolni, annyira azért nem volt vészes. A vizsgálat elején a kacsa után volt egy lidokainos érzéstelenítés, amit befújtak a hüvelybe. Mondta a nővérke, hogy ez csípni fog, de én szinte mosolyogva válaszoltam, hogy nem olyan vészes, csak kicsit csíp. Aha, aztán pár másodperc múlv
a megtudtam mi is a "picit csípni fog".:-)) Baromira csípett. Amikor gondolom a doki szerint már kellően érzéstelenítve voltam, elkezdett vissza számolni 15 másodpercről, hogy ennyi idő, amíg a biopsziát elvégzi a nyálkahártyából.  Na ez nagyon rossz volt, mintha egyben kiszippantanák a méhemet:o
A doki közben mondott valamit, de eddig ő a leghalkabb orvos, akivel valaha találkoztam. Lehet lemaradtam valami fontos infóról, de akkor valahogy kérdezni sem volt kedvem. A nővérke azt mondta kb. 1 hét múlva lesz ennek a vizsgálatnak eredménye, szerintem majd a 3. mini suction után fogjuk megtudni az első 2 vizsgálat eredményét.

Vizsgálat után fél óra pihenő következett, amit azon az igazi kényelmetlen tologatós ágyon kellett eltölteni a megfigyelőben. Fájdogált a pocim, még ma reggel is, így nem várom túlzottan a pénteki vizsgálatot.

Mikortól számoljam?

Mindig azt mondják, hogy onnantól kell számolni a menstruációt, amikor erősen megjön. Nekem tegnap erős görcsök közepette megjött, de csak 1-2 óráig tartott. Most ismét olyan, mintha kezdene megjönni, de most már teljesen bizonytalan vagyok.

Így fogalmam sincs mikor telefonáljak Győrbe, mert oda a ciklus 1. napján kellene telóznom, hogy időpontot kapjak az első mini suction vizsgálatra.

Néha elgondolkodom, hogy igaz 5 év próbálkozás van a hátunk mögött rengeteg utána olvasással, rengeteg vizsgálattal, de még mindig lenne mit tanulnom a szervezetemről.

Igazolás III. egyben utolsó felvonás

Végre kezemben van a papír:-)
Nincs sok mesélni valóm erről a mai napról, de azért leírom pár sorban a történteket.

S. doki egyből behívott, kérdezte, hogy akkor most fájó szívvel meg kell válniuk tőlem? Mondtam, hogy elértem egy lélektani határt ezzel a 6 beültetéssel, és ezt természetesen ő is megértette. Ha ismernétek személyesen tudnátok, hogy a véleményemet nem sokszor tudom megtartani magamnak. Hogy ez jó tulajdonság-e, vagy sem, azt szerintem mindig az adott szituáció adja. Most mondhatnám semleges volt.
Szóval hozzátettem a mondandómhoz, hogy azért a doktor úrban is csalódtam kicsit. Mondtam neki, hogy a mai napig nem tudom hova tenni, amikor azt mondta, nekem tudnom kellene a kezelésekre reagálásom alapján, hogy PCOS vagyok. Erre ma közölte, hogy nekem ezzel nem kell foglalkoznom, tudnom sem kellene róla, hogy ilyen bajom van. Érti ezt valaki??? Ha nem tudom magam 100 %-ig kigyógyítani belőle, javítani tudok az állapotomon, és amúgy is úgy érzem járna ennyi tájékoztatás. Ezeket persze már nem kezdtem el ecsetelgetni, nem akartam haraggal eljönni Tőlük. És persze a többi rossz tapasztalatomra sem tértem ki, amik szintén S. dokival kapcsolatosak, pedig némelyik elég súlyos.

Igazolás II.

Éreztem én, hogy sorszámozni kell a bejegyzéseket erről a témáról:-)
Hogy miért is? Mert még egy kört kell legalább futnom az igazolásért. Ma ismét telefonáltam, és S. doki vette fel. Mondtam neki, hogy T. úr már biztos említette, hogy váltunk, de tévedtem, mert ő még semmiről sem tudott. Én is ledöbbentem vele együtt, mert úgy tudtam T. úr mindent megbeszél vele... Doki nem kérdezett semmit, csak mondta hogy de ott vannak a zárójelentések (nem értem miért gondolják, hogy az elég, amikor semmi szám nincs rajtuk...), mondtam hogy azt kevesellte a főnővér,  erre mondta hogy rendben megcsinálja.
Viszont ez nem úgy megy, hogy ő kiállítja, én meg majd bemegyek érte valamikor. Mondtam hogy ma be tudok menni délután, de az nem volt jó, mert T. úr nem tudja ezt kiállítani. Holnap megyünk albérletet nézni, így maradt a péntek délelőtt. Nem volt újongás a telefon másik végén, gondolom mert a péntek rendszerint elég zsúfolt, de sajnos nem tudok máskor menni. Albérletet keresünk, indul az építkezés, dokihoz is mennem kellene még pár vizsgálat miatt (vérvétel, EKG...), ja és persze jó lenne dolgozni is.

Igazolás I.

Ma végre nem felejtettem el betelefonálni az intézetbe az OEP-es kezelések igazolása miatt. Az asszisztens (I.) vette fel a telefont, elmondtam mit szeretnék, erre értetlenkedve közölte, hogy de ott van minden zárójelentésem, akkor minek nekem igazolás. Talán csak azért szükséges, mert az OEP-es papírokon nincs rajta hányadik OEP-es, a fizetősökön  meg konkrétan semmi nincs... Mivel az asszisztens nem tudott mit kezdeni ezzel az igazolással, tovább is kapcsolt T. úrhoz. Ő végtelenül kedves volt, megkérdezte miből hány volt, elmondtam hogy a 6 beültetésből 3 volt OEP-es, de ehhez még azért hozzá tette, hogy még ők is meg fogják ezt nézni. Szólni fog S. dokinak, hogy nézze át az anyagomat és állítsa ki az igazolást, majd szerdán telefonáljak újból.

I. hozzáállása teljesen ledöbbentett. Amikor először beszéltem vele a váltásról nagyon kedves volt, még mondta is, hogy javasolni akarta a váltást. Majd a második beszélgetésünkkor már kissé kimért volt, amit már akkor sem értettem. Erre ma megkoronázta ezt az egészet ezzel a furcsa értetlenkedéssel. Nem kellene magamra vennem, de azóta görcsben van a gyomrom, ami pillanatnyilag egy újabb megerősítés, hogy jól döntöttem.

Győri Kaáli, 1. benyomás

Ma túlestünk az első győri konzultáción. Nem mondhatnám, hogy minden tökéletes volt, de nem húztam fel magam semmin.
Az igazán furcsa az egész konzultáció alatt a főnővérrel való adategyeztetés volt. Az első benyomásom az volt, hogy ezek szerint minden IVF központban van egy "katonás" nővérke/asszisztens.:-)
Elkezdte kérdezgetni az előzményeket és amikor kiderült, hogy már 6 beültetésen vagyunk túl, kissé lezsibbadhatott, mert elkezdett telefonálgatni, hogy biztosan csúszni fog, és hogy mikor fog így hazaérni, ha ennyi leletünk van. Már gondolkodtam, hogy elnézést kérek, hogy ennyi szörnyűségen mentünk keresztül... A végére azért már egészen kezdett megenyhülni, bár az sem vette volna el a kedvemet, ha végig goromba marad.
Szóval felvette az adatainkat és átkísért egy másik váróba, ahonnan később a doki szólított.
Megjegyezném, hogy egy nagyon komoly kis füzetet adtak oda a bejelentkezésnél, amiben rengeteg nyilatkozat volt, mind nagyon korrektül volt megírva, szépen sorban kell majd kitölteni azokat, ahogy haladunk a kezelésekkel.

A doki nagyon kedvesen fogadott minket, már átnézte a leleteinket is, mire behívott. Közölte, hogy nagyon alaposak voltak az előző helyen, mert elég átfogó vizsgálataink voltak. Majdnem elnevettem magam, mert minden vizsgálat csak azért volt, mert mi külön kértük:-) De ez már mindegy, a lényeg, hogy megvannak.
Nem volt túl bőbeszédű, kérdezett 1-2 dolgot, aztán elvitt UH-ra, meg emlővizsgálatra.
Már csak amiatt is érdemes volt váltanunk, mert végre megtudtam, hogy van spontán peteérésem. Korábban soha senki nem nézett meg ciklus közben UH-gal, mielőtt nem kezdődtek az inszeminációk. Érdemes azért ezen elgondolkodni, hogy vajon miért nem volt ciklus monitorizálás? Talán erre is nekem kellett volna gondolnom? Előző ciklusban is volt pé-m, meg most is lesz, már 21,8 mm a tüszőm a 10. ciklusnapon.

UH után visszamentünk a  férjemhez és elmondta mi lesz a menet.
Férjecskémnél csinálnak egy HBA tesztet, amink szintén nem volt korábban. Ennek az a lényege, hogy hialuron savval tesztelik a spermiumok megtermékenyítő képességét.
Mindkettőnknek kellenek új, HIV, hepatitisz és egyéb hasonló vérvételek, valamint nekem még pár további vérvétel.
Nekem a következő ciklus 9. 13. és 21. napján csinálnak mini suction-t, ha jól tudom ennek a magyar megfelelője talán a  méhnyálkahártya biopszia lehet. Ezzel azt vizsgálják, nincs-e valami gyulladás a nyálkahártyán. Ha ez rendben lesz, akkor júliusban kezdünk is, persze csak ha beférünk a havi keretbe. Ha nem, akkor augusztusban kezdünk:-)

Még kell kérnem igazolást az előző helyről, amin rajta van hány OEP-es kezelésem volt.

A főnővért leszámítva pozitív élményként éltem meg ezt az első találkozást, de az igazi véleményem majd a kezelések alatt fog kialakulni.

Már csak egyet kell aludni

Holnap végre meglesz az első konzultáció az új helyen. Nagyon izgulok, remélem pozitív lesz az első benyomás. Összeraktam minden papírunkat, már csak nem szabad itthon felejtenem holnap:-)

Este jövök a beszámolóval...

Nehéz elhatározás

Rengeteget gondolkodtam az utóbbi pár hétben és úgy döntöttem kipróbálunk másik meddőségi központot is. Az esélyesek között volt a Róbert Klinika, a BMC és a győri Kaáli. Először csak a 2 pesti között vacilláltam, aztán elkezdtem statisztikák után kutatni és azok alapján egyértelműen a győri tűnt a legjobbnak. Persze nem csak ez volt a döntő, kerestem még fórumokat is és szerencsére csak nagyon jókat olvastam róluk.
Egy dolog ijesztett meg, hogy nagyon nehéz oda bekerülni.

A hétvégén jutottunk döntésre, így már nagyon vártam húsvét után a keddet, hogy telefonálhassak. Mindenki írta, hogy sokáig fog tartani, mire eredményt érek el, de én nagyon optimistán tárcsáztam, már a naptáram is a kezemben volt, hátha...
Hétfőn túl korán telóztam, mondták hogy délután vagy szerdán próbálkozzak újra. Délután hívtam is újból őket, és akkor közölte a hölgy, hogy nincs időpontjuk, de most amúgy is a helyieket részesítik előnyben. Ezt akkor nem igazán értettem, de nem akadtam fenn rajta.
Szerdán ismét próbálkoztam, de akkor is ugyanezt a választ kaptam, és még hozzá is tette, hogy a héten már nem érdemes telefonálnom. Én persze nem voltam szófogadó és nagy vacillálás közepette végül csütörtökön is megpróbálkoztam, hátha. Nem is kell mondanom, minden nap a kezemben volt a naptár amikor telefonáltam:-)
Csütörtökön végül sikerült, persze egy percre összetörték a reményemet. A telefonban egyből kérdezte a hölgy, hogy május 24. jó lesz-e, és mindegy melyik dokihoz megyek? Én mondtam hogy mindegy, és tökéletes a dátum:-) Kezdte sorolni, miket vigyek, és én meg mondtam, hogy megvan minden vizsgálat, mert volt már lombikunk. Na erre közölte a hölgy, hogy akkor nem adhat. Majdnem elbőgtem magam, mert amilyen boldog voltam a dátum miatt, ugyanannyira összetörtem ettől a ténytől. Mondtam miken mentünk keresztül és megkértem segítsen, mert ez az 5 év rengeteg, ami a hátunk mögött van. Valakivel megbeszélte és a végén nagyon együtt érzően közölte, hogy akkor várnak a megbeszélt időben.:-)))

Nagyon örülök, hogy mindössze 3 nap alatt sikerült elintézni a konzultációt, de sajnos most vissza kell mennem az előző helyre kikérni a papírjaimat. Ezzel csak azért van bajom, mert elég erős kötődés alakult ki bennem az intézet felé és nem tudom mit is mondjak. Szerintem elmondom a problémáimat és azt is, hogy emiatt kissé megrendült a bizalmam és inkább tiszta lappal kezdeném egy új helyen.

Légyszi drukkoljatok!

Hello Mindenki!

Már nagyon régen jártam erre, pedig idő közben történt pár dolog.

Az utolsó lombiknál hallottak miatt végre elmentem endokrinológushoz. Egy kedves doktornőhöz kerültem, de már jó előre felkészültem, kifaggattam barátokat, milyen vizsgálatokat kértek tőlük az endos dokik és a konzultációra én meg is csináltattam mindent.

Ez a doktornő átnézte a friss és a régi eredményeimet, sokat kérdezgetett is és ledöbbentettem kicsit, amikor közöltem, hogy nekem tavaly év elején havonta kellett mennem IR kontrollra. Azt mondta azt legkorábban fél évente lehetne megismételni. Az eredményeimből az derült ki, hogy van egy autoimmunba hajló pajzsmirigy gyulladásom. Nem tudom, hogy ez kizárólag az anti-TPO eredményemből derülhetett-e ki, de ez az értékem volt egyedül magasabb a referenciánál. Lényeg a lényeg, erre kaptam egy újabb bogyót, és az IR bogyóm is le lett cserélve és csökkent is az adagom.
A doktornő a biztonság kedvéért még elküldött diétás oktatásra is, amin sok újat nem hallottam, így megint csak nem értem miért ragaszkodnak hozzám ennyire a kilók... Jó, vannak kilengések, de annyira nem durvák, hogy egy dekát se fogyjak.

Kontroll 3 hónap múlva, vagyis már csak 2 és egy kicsi.:-)

Tilda figurák

Elkezdtem gyártani a Tilda legkedvesebb barátai könyv alapján az állatkáimat.
Őket már itt is megtaláljátok: http://www.meska.hu/Shop/index/6727
Íme egy kis ízelítő:

Eladó állatkák

Horgolt nyuszi I. (Gülüke)

Anyaga: fonal - 100 % gyapjú, filc szemek

Mérete: 12 cm ülőmagasság, teljes hossza 18 cm

Tömése: deco vatta

Ára: 2.000 Ft

Horgolt nyuszi II.

Anyaga: fonal - 100 % gyapjú, szemek - fa golyók

Mérete: 17 cm ülőmagasság, teljes hossza 25 cm

Tömése: deco vatta

Ára: 3.400 Ft

Plüss teknős

Anyaga: bébiplüss, filc, a szemek fa golyók

Mérete: 20 cm

Tömés: deco vatta

Ára: 2.900 Ft

Plüss kutya

Anyaga: bébiplüss, filc, a szemek fa golyók

Mérete: 20 cm

Tömése: deco vatta

Ára: 2.900 Ft

Az állatkák minden összetevője 40 fokon mosható.

Teki tesó

Múlt héten elkészült a teknős párja, ami elvileg egy kutya lenne, bár szerintem bárminek lehet nevezni:-)

Majd legközelebb

Nem tudtam kivárni a teszteléssel a beültetéstől számított 14. napot, sosem bírtam még ki ennyi ideig.
Nem tudom, hogy ez most jobb-e így, vagy sem, de minden esetre örülök, hogy hétfőn nem síró hangon kell majd felhívnom az intézetet azzal, hogy ez most sajnos nem sikerült. 
Tesztelgettem pár napja, ráadásul a legérzékenyebb tesztet rendeltem meg, de hiába. Tegnap elmentem vérvételre, de csak 1 mIU/ML HCG-t mutattak ki a véremből, ami megerősíti a teszt eredményét. Amikor még elkezdtük ezt a lombikot, nagyjából ideálisak voltak a körülmények, igyekeztünk mindent lerendezni, hogy a várakozás alatt semmin ne kelljen görcsölni. Közbejöttek azonban olyan dolgok, amikre nem számítottunk, és persze ezek gyorsan felnyomták bennem a pumpát, pedig igyekeztem végig higgadt maradni.


Most azt mondom, hogy nagyon sajnálom, mert mostantól számolva még legalább egy évig biztosan nem tarthatjuk a karunkban kis utódunkat még akkor sem, ha 3 hónap múlva megismételjük a lombikot.
Igyekszem nem össze zuhanni (ebben már profi vagyok), megpróbálom élvezni a közelgő tavaszt, remélem lesznek rövidebb utazások is, aztán 3 hónap múlva folyt. köv, de ezúttal a lehető legsikeresebben!!!

Teki

Idei unaloműzésem a 2 hetes várakozás alatt: plüss állat varrás.
Nem volt nagy kunszt, kész csomagot vásároltam, volt benne szabásminta, meg anyag is, így nekem csak meg kellett varrnom. A szabásminta megmaradt, úgyhogy csak jó kis plüss anyagot kell találnom, és készülhetnek a teknős tesók.
Vannak hibái, de pont ettől olyan édes:-)

ET+3

Már szombat óta erősen puffadtnak érzem magam, de úgy voltam vele, hogy korábban is előfordult már és kb. 4 nap alatt elmúlt. Ráadásul a nagy napra, a hétfői transzferre már jobban is éreztem magam, így el is felejtettem ezt megemlíteni a dokiknak. Múltak a napok, de sajnos hétfő délutántól megint rosszabb lett, és ez a mai napig változatlan.

Tegnap egy kedves csajszi -Bori- javasolta, hogy igyak sokat, egyek sok fehérjét, mert gyanús neki, hogy a tüneteim alapján túlstimus vagyok. A sok fehérje és folyadék eddig is kötelező volt, de én megelégedtem napi 2 l folyadékkal. Tegnap rákapcsoltam, és legurítottam kerek 4 litert:-) Mondanom sem kell mennyire büszke voltam magamra. Estére már egész jól voltam, de éjjel többször arra ébredtem, hogy nehéz a lélegzet vétel és szúr a hasam és a gyomrom is. Reggel hívtam az intézetet és egyből berendeltek vizsgálatra, és itt vett újabb fordulatot a napom.

Mentem a terem garázsban az autómhoz, nyitottam is ajtót, és azt vettem észre hogy ráléptem valamire. Ez a valami egy gumi darab volt (a sok közül, ami a kocsi körül hevert). Azt hittem szétvagdosták az abroncsot, de mivel azzal nem volt gond, így keresni kezdtem. Valaki úgy gondolta, hogy lebontja a szigetelést a hátsó ajtó utáni kis fix ablak körül, ezzel együtt még össze is karcolta vagy 15 helyen a kocsit. Hogy mi volt a célja? Én is szeretném tudni! Szóval autót nem bántottam, mivel sietnem kellett a vizsgálatra.

Hívtam nővérkémet, ő otthagyta a melóját és eljött értem, elvitt a dokihoz. Kiderült van egy kis folyadék a hasüregben, ezért mától vízhajtót kell szednem. Nem értették ez hogy fordulhat elő, mert a tüszőrepesztő beadása előtt állítólag nagyon alacsony volt a hormon értékem, így kicsi volt az esély erre az egészre. A lényeg, hogy az állapotom nem vészes, de marad a fokozott folyadék és fehérje bevitel, és persze mérni kell a bevitt és a kiadott folyadék mennyiségét is, holnap meg vérvétel.

A rendőröket csak a doki után hívtam, de ezt már nem is részletezem, mert sok mindent nem is csináltak...

6. beültetés

A ma reggeli telefon után abban a tudatban indultunk az intézetbe, hogy 2 manócskánk vár a hazajövetelre. Ezzel teljesen elégedett is voltam, hétvégén lerendeztem negatív érzéseimet is, de az intézetben nagy meglepetés ért. Odalépett a doki az ágyamhoz és közölte 4 embriónk van, 1 nem szép, de a többi 3 esélyes a befutásra. A nagy kérdés: 2 vagy 3 legyen visszaültetve? Egyből rávágtam, hogy 3.  Az egyik manóról kaptunk fotót, de neki az egyik sejtje szétesett. Ez állítólag nem gond, mert a manók ilyenkor még képesek regenerálni a sejtjeiket. Ahogy mondták, szerintem a másik 2 törpe is hasonló lehet. Igyekszem ezen nem agyalni, elvégre az eddigi teljesen szabályos, tankönyvbe illő picinyeinkből nem született baba, hátha most benne van a befutó ebben a 3 majdnem tökéletes picurban:-)

Íme a fotó, amit az egyik kis manónkról kaptunk

Telefon után

Megvolt a várva-várt telefon az intézetből...
Szörnyen el vagyok keseredve, mert a 15 petesejtből mindössze 3-at sikerült megtermékenyíteni, de legalább ezek már szépen osztódnak. Minden korábbi lombiknál jóval 5 fölött voltak a lehetséges befutók az 1. napon, és ehhez képest a 3 most nagyon kevésnek tűnik. Tudom, a lényeg, hogy legalább 1 embriónk maradjon a 3. napra, de így már 100%, hogy nem viszik el őket a blasztociszta állapotig, azaz az 5. napig. Lehet hogy ezzel nem is lenne baj, mivel több olyan ismerősöm van, akinek 3 naposból lett kisbabája, de mivel nekem eddig csak olyan embrió tapadt meg, amelyek 5 naposak voltak, most nagyon félek.

Minden esetre most nagy feladatom van a hétvégére: le kell rendezni a fejemben, hogy a 3 napos embriók semmivel sem kevesebbek az 5 naposaknál és nekik is lesz esélyük velünk maradni.

Punkció

Ma reggel megvolt a petesejt leszívásom. Úgy készültem rá, mintha ez lenne az első alkalom, éjjel aludni sem tudtam az izgalomtól, de szerencsére ez az izgalom nagyon pozitív volt.
Hatan voltunk ma az intézetben leszíváson és mivel nekem volt a legnagyobb sejtszámom, én lettem az utolsó. Korábban sosem tapasztaltam meg a várakozást, mert mindig az első két emberben voltam, úgyhogy végig aludhattam, míg másokat műtenek. Végül is nem bánom, mert aki a szomszéd ágyon feküdt és elsőként esett át a műtéten 10 percet végig beszélt félálomban és nagyon mókás volt. Látszott, hogy minden gondolata a baba körül forog, mert az ápolónkat töviről-hegyire kifaggatta a lombikról:-)

Szóval ma hatodikként bekerültem a műtőbe, és nem ért csalódás. Ment a szokásos viccelődés, kedves arcsimogatások, aztán a kellemes kis szunyálás. A jó minőségű altatónak köszönhetően műtét után nem sokkal már ébredeztem is és a doktor úr gyorsan elmondta, hogy 15 sejtet tudtak leszívni. Ennek egy része még ma kieshet a versenyből, mert biztosan van olyan, ami még nem elég érett, de a maradéknak nagyon drukkolunk a nagy randihoz! Kicsit aggódtam férjecském eredménye miatt, ezért kértem is, hogy addig ne menjen el, amíg azt nem mondják neki a dokik, hogy minden rendben van. Félelem csak azért volt bennem, mert mióta elveszítettük a kisbabánkat én elkezdtem vietnámi cérnabeültetésre járni, és 2 kezelés után a férjemet is rávettem erre a kezelésre. Nem tudtuk milyen eredménye lesz, javítja-e vagy rontja a sperma képét. Szerencsére fölöslegesen aggódtunk, mert ilyen jó még sosem volt a spermakép:-) Az átlag 10-15 M/ml helyett ma 58 M/ml lett. Ezt a hírt fülig érő szájjal meséltem férjemnek hazafelé a kocsiban és annyira hihetetlen volt számára az eredmény, hogy elkezdett parázni, hogy ez tényleg az ő eredménye-e, nem cserélték-e össze. Én nem kételkedem, segített a cérnabeültetés, a vitaminok és a diéta.

Most indul az újabb izgalom, hogy napról-napra hogy fejlődnek a kis embrióink. Nagyon bízunk bennük, és nagyon szeretnénk, ha köztük lenne legalább egy jövendőbeli kisbabánk.

Közeledik a punkció

Ma vagyok a 9. ciklus napon, és ma véget érnek a stimulációs injekciók. Ennek igazán tudok örülni, mert most valahogy sokkal nehezebben viselem saját magam böködését, mint az eddigi összes próbálkozás alatt.
Na de a lényeg, hogy szépen haladunk, így pénteken lesz a punkció, amit úgy várok, mintha az első alkalom lenne:-) Nem tudom hány petesejt van, de az biztos hogy bőven lesz mivel dolgoznia az embriológusnak. A méhnyálkahártya is szépen ""hízik", mert mára elérte a 10 mm-t. Volt egy kis újítás a stimulációban, így remélem ez most tényleg meghozza a szerencsénket.

Annak ellenére, hogy a punkció egy napra esik elvesztett terhességem betöltött 40. hetével, nagyon optimistán nézek előre. Bár szerintem ezt másképp nem is lehet...

Kezdünk

Végre eljutottunk az újabb kezdés időpontjáig. Igaz sokkal jobban örülnék, ha ilyesmiről írnom sem kellene, mert elvesztett kislányommal holnap lennék 39 hetes és lassan már a karjaimban tarthattam volna. Mivel erre már semmi esélyem, ezért igyekszem minden energiámat ebbe a lombikba fektetni és pozitívan indítani.

Szóval ma vagyok a 3. napon és antagonista protokollal kezdtem meg remélhetőleg eddigi legszerencsésebb kimenetelű lombikomat. 

Ez már történelem...

Ki gondolta volna lassan 5 évvel ezelőtt, hogy most ezt a blogot fogom írogatni...hát én biztos nem. Rövidre fogva, négy és fél évvel ezelőtt nagyon boldog voltam, hogy család alapításba kezdünk. A hónapok csak teltek, de sajnos nem történt semmi. Vizsgálat-vizsgálatot követett, majd átestem 6 sikertelen inszemináción. Nagyon vártam a lombikot, nagyon bíztam a sikerben és így is lett 2009 februárjában.

2009-ben a 2. próbálkozásra megtapadt egy kis élet. Talán addigi életem legszebb napja volt, amikor pozitív lett a teszt. Örömünk sajnos nem tartott sokáig, a 10. héten babócánk már nem élt, így műtéttel be kellett fejezni a terhességet. Ezután ismét jöttek az üres hónapok, de nem adtuk fel, mert ha egyszer sikerült, sikerülnie kell még többször is. Így is lett, mert az 5. beültetés is sikeres volt.

2010. júniusában állapotos lettem a következő kis babócánkkal. Nehezen indult a terhesség, főleg a rengeteg aggodalom miatt. Előjöttek az emlékek az előző terhességről, minden percben figyeltem a testem, rettegtem, nehogy megint bekövetkezzen, ami egy évvel korábban. Elmúlt az első trimeszter és végre kezdtem megnyugodni. Minden vér eredmény tökéletes volt, már azt is megtudtuk a 15. héten, hogy kislányunk lesz. Szinte földöntúli érzés fogott el, mert úgy éreztem sínre került az életünk. Terveztük a házunkat, válogattuk a babakocsikat, bababútorokat, legalábbis szeptember 20-ig, amikor is mentünk férjecskémmel a 18. hetes genetikai ultrahangra. Rejtőzködött a kisasszony, dugdosta a lábait, tudta hogy van mit takargatnia. Még aznap, többszöri próbálkozás után a doktor nő közölte, hogy baj van a lábaival, de mivel nem látja jól, ezért menjünk vissza 2 nap múlva, hátha megfordul. A vizsgálatról már zokogva mentünk haza, tudtuk hogy eddig tartott a boldogságunk. Annyit árult el, hogy hiányoznak a szárkapocscsontok. Innentől kezdve őrült "guglizásba" kezdtem, de nem sok érdemleges írást találtam a témában. Egyetlen esetről olvastam, de már olvasni is fájt, hogy egy pici lány lábait hányszor törték el, hányszor operálták újra és újra a hiányzó csontok miatt.
Eljött az újabb uh ideje. Itt már teljesen egyértelmű volt, hogy súlyos fejlődési rendellenesség van kislányunk mindkét lábában, ezért a doktornő (könnyes szemmel) a megszakítást javasolta. Kislányunknak hiányoztak a szárkapocs csontjai, a sípcsontok sokkal rövidebbek voltak a kelleténél és teljesen befelé fordultak a lábfejei is. A gerinc alján is volt egy kis tágulat, ami nagy valószinűséggel vizelet és széklet tartási problémákat eredményezett volna. Sajnos 4 nap alatt 3 orvos látott, és mind egy véleményen volt, így nem lehet teljes életet élni.

Azt már tudtam, hogy 27-én be kell feküdnöm a kórházba, de ahogy a dátum közeledett egyre bizonytalanabb lettem. Naponta ezerszer is átfutattam az agyamon, hogy mi lenne a legjobb a picinek és nekünk is, és bár tudtam hogy Olíviának így nem lehetne soha teljes élete, de még így is reménykedtem, hogy másnap mást mondanak.
Szörnyű volt a várakozás, a tudat, hogy nekünk kell dönteni a saját lányunk élete fölött. 26-án este megkértem férjemet köszönjünk el a picitől, ne egy zajos kórházban kelljen búcsút vennünk tőle. Remélem még időben tettük, mert 27-én délelőtt a kontroll ultrahangon Olívia lelke már nem volt velünk; meghozta a döntést helyettünk is.

Soha nem fogjuk Őt elfelejteni, mindig az életünk része marad... Visszavárjuk a kis lelkét egy egészséges testben.