14w6d

A műtét óta ma láthattuk először rendesen két kis Mazsolánkat. Erre az uh-ra még a nagyi is beleshetett, mert ő is ma jött a dokihoz vizsgálatra. Igaz fogalma sem volt mit lát a monitoron, de azt már nem mondhatja, hogy nem látta az unokáit:-)

Doki szerint minden a legnagyobb rendben van gyerkőceinkkel, szerinte is nagyon szívósak, hogy kibírtak egy ilyen nagy műtétet. Hát igen, az én gyerekeim, én sem voltam soha nyafka, mindent kibírtam. Ezek szerint a szívósságukat tőlem örökölték, aminek nagyon örülök:-)
A méreteik elég hasonlóak, de mindkettőjüknek van olyan mérete, ami alapján idősebb, és olyan is, ami szerint kisebbek a koruknál. A doki nem mondta, hogy bármi rendelleneset lát, így nyugodt vagyok (nagyjából).

"A" baba:
BDP: 33 mm
HC: 108 mm
AC: 98 mm
femur: 14 mm


"B" baba:
BDP: 30 mm
HC: 100 mm
AC: 93 mm
femur: 14 mm



Igyekeztem pár fotót kimenteni a videóról, de nem egyszerű, mert eléggé oldalról vizsgálta őket a pocakomon keresztül, hogy a vágásomat ne kelljen sanyargatnia. Mondtam hogy nem fáj, de inkább óvatos volt.

"A" baba

"B" baba

Újra itthon

Pénteken a saját dokim közölte, hogy ezen a héten még bent tart, majd ezt aláásta a főorvos, de nem értett vele egyet a saját orvosom (mégis csak ő operált, ő tud rólam mindent, és nem csak a lázlapomat látja napjában egyszer). Végül is lényegtelen, a nővért megkérdeztem, és nem volt behúzva a nevemhez a hazamenetel.

Hétfőn reggel még a vizit előtt bejött a saját dokim, kikérdezett hogy vagyok, mit érzek és elmondta nem tudja most hogy dönt a főorvos úr, de ha hazaküld, akkor előtte megnéz uh-on. Ahogy elnéztem mennyi új beteg jött hétfő reggel, egyből tudtam, hogy kiteszik a szűrömet és így is lett. Jött a saját dokim és csinált egy uh-ot:-))) Ezek az uh-ok voltak kórházi léte fénypontjai:-) Megint óriási mozgás volt bent, így alig tudta befogni a szívműködésüket. Az "A" babát le sem tudta mérni, mert úgy össze volt gombolyodva, és így csak 60 mm volt, de mondta a doki, hogy ezt ne is vegyem figyelemebe:-) "B" babuci viszont a mérésnél éppen elnyújtózott és neki így a CRL 70 mm volt. Nagyjából ennyi lehet "A" baba is, vagyis ennyik voltak hétfőn. Remélem azóta "nyúltak" kicsit!
Nem volt valami felemelő az uh, mert varrataim még megvannak. Rá is kérdeztem, mikor szedi ki, de mivel a sebészek varrtak össze, ezért ők is szedik ki a varratokat:-( Fel is hívta a dokit és majd csak jövő hét hétfőn szedi ki. Azt hittem lepadlózok, mert már órák óta készítettem fel magam az esetleges fájdalomra. Fölösleges volt...

Végül rákérdeztem a dokitól, hogy később átvenné-e a gondozásunkat, mert egyelőre máshoz járok, de a jelenlegi dokim már nem vállal szüléseket, de egyébként is M. dokinak szokta átadni a kismamáit. Nagy sóhajtás volt, majd azt felelte: Egy feltétellel... Jesszus, és mi lenne az???? A válasz: Ha nem csinál több ehhez hasonló akciót!
Én sem így terveztem a terhességemet, de most már én is kiegyeznék egy teljesen unalmas várandóssággal!!!

67 mm

Nővérem behozta a kis utazó gépét, és kaptam hozzá mobil netet is, így kicsit le tudom foglalni magam.

Sajnos még mindig kórházra vagyok ítélve. Tegnap volt egy kis ellentmondás a dokik között, hoy mikor engedjenek haza. A saját dokim azt mondta, jövő hetet még bent töltöm, majd nagyviziten a főorvos közölte hétfőn mehetek haza. Pár órával később a saját dokim bejött és szerinte az a hétfő csak egy álom. Őszintén szólva nem bánnám, ha maradnom kellene, mert itt legalább tuti pihenek.

A sebemről a kötést csak ma reggel vették le. Szépnek sajnos nem mondható a színe miatt, mert a kék, lila, sárga összes árnyalatában játszik. A vágás egyébként szép, csak kicsit ferde...
Ezen felbuzdulva, hogy ma ismét egy lépéssel előrébb kerültem, megkértem az ügyeletes dokit, hogy csináljon egy uh-ot. Nem rajongott az ötletért, de belement:-) A haamat nem akarta piszkálni, így hüvelyit csinált, amin ilyenkor már állítólag nem látszik egyben jól a baba magassága. Véül mindkét babára 67 mm-t mét, amire a gép 13w2d írt, amitökéletes, mert ma vagyunk 13w1d.
Egyéb ajándék híján ma csak ezzel a mérettel tudtam kedveskedni a férjemnek 6. házassági évfordulónk alkalmából.

Mozgás már egészen szépen megy, igyekszem is minél többet sétálni, hogy gyorsabban regenerálódjon a szervezetem.

Életjel

Tegnap este beszaladt hozzám a doki és megszabadított mind2 váladékos csövemtől. Ez rengeteget javított a mozgásomon, úgyhogy nagyon örültem neki. Rendes volt, mert ismét volt egy gyors bekukk a törpékhez és szerencsére jól vannak továbbra is.
Tegnap kicsit faggattam a dokit, mire számíthatok. Azt mondta ha minden jól alakul, akkor szülés után egy hasplasztikára biztosan. Ugyanis a hosszú vágás miatt annyira el fog vékonyodni a bőr, hogy ez elkerülhetetlen lesz.
A nagy vágásra meg azért volt szükség, mert egy kisebbel indultunk, de amikor meglátták mekkora a baj, tovább vágtak. A petefészket úgy "szokás" kivenni, hogy kicsit kiemelik a méhet is, de ez nálunk kizárt volt, így tovább vágrak a köldököm fölé pár centivel.

Haza menetel a műtét után kb. 7-10 nap, a gyógyulás pedig 6 hét. Addigra már majdnem félidősek leszünk.

Viszlát jobb petefészek

Sajnos megszegtem a szavamat és nem hoztam friss képeket.
Tegnap reggel ismét jelentkezett ez az óriási fájdalom, így megint kórházba kerültem.
Felvettek a nőgyógyászatra, de uh és vv alapján nem találták az okot. Átvittek a sebészetre, ahol kértek egy nagy hasi uh-ot, de nem találtak ott sem semmit, persze hozzá tették, hogy terhesség alatt nem lehet se kizárni, se megerősíteni. Visszavittek a sebészetre, ahol nagyviziten eldőlt műtét lesz. Mivel nem volt konkrét ok, ezért a hasam közepét végig vágták hosszában (2 sebész + 1 nőgyógyász). Kiderült, hogy a jobb petefészkem 2x meg volt csavarodva és kezdett elhalni, így meg kellett válnom tőle.
A dokik elmondták, hogy úgy bántak velünk, mint a hímes tojással, remélik jól vannak a picik.
Ma visszahoztak a nőgyógyra, itt egyből volt egy gyors bekukk, hpgy a manók jól vamnak-e, és igen!!!! Stramm kis lakói vannak a méhemnek!:) már most van okom büszkének lenni rájuk.

11w5d

Most, ahogy a címbe beírtam a mai terhességi korunkat, el sem hiszem, hogy már csak 2 nap és betöltjük a bűvös 12. hetet. Persze az előzmények tekintetében nálunk még nem biztosíték ez sem, de nagyon reménykedünk:-)

Ma reggel tevékenyen indult. A tegnap szerzett vérvételes beutalóval ma vérvétellel kezdtünk, csak a megnyugtatás végett, hogy a CRP csökkent-e.
A nőgyógyászom 9-től rendelt és hozzá mehettünk soron kívül, hogy ránk kukkantson. Ő is fel volt háborodva, hogy a babákról sem írnak semmit a zárójelentésben, csak azt, hogy 2 élő magzat, de hogy koruknak megfelelnek-e, vagy van-e valami rendellenesség, semmi.

Nem számítottunk túl kimerítő uh-ra, csak egy alap vizsgálatra, ahol kitér a doktor úr a petefészkeimre is. Ennél többet kaptunk, mert szinte megcsinált egy komplett 12 hetes szűrést. "B" baba csodásan feküdt, a doki teljesen odáig volt, hogy milyen szépen látszik mindene. "A" baba más macerásabb volt, ő kicsit elbújt kistesója alatt:-) Nagy nehezen őt is részletesen meg tudta nézni, és mindkét babánál rendben talált mindent.
Édesek voltak, mert amíg "A" baba vizsgálata folyt, addig láttuk, hogy "B" baba a tesója fölött bulizik, pörög forog, össze-vissza fickándozik:-)
Kicsit mindketten nagyobbak voltak a koruknál.
"A" baba CRL: 54 mm, erre pont 12 hetet írt a gép
"B" baba CRL: 52 mm, erre 11w6d írt a gép

Korábban "B" baba mindig kicsit kisebb volt a koránál, így nagyon örültünk, hogy ilyen szépen iparkodik:-)

Na a petefészkek...A bal oldal teljesen rendben van, de a jobb oldalban jókora tumultus van sajnos. Rendesen meg is éreztem az uh vizsgálatot, mert utána azt hittem minden kezdődik elölről, annyira elkezdett fájni. Sajnos teljesen tele van cisztákkal, amik a doki szerint már nem nagyon fognak gondot okozni, de hát ki tudhatja ezt 100 %-ra?! Most ahogy a petefészkemet lemérte, nagyon valószínű, hogy tényleg ciszta problémám volt hétvégén, mert most egy centivel összement szombathoz képest a jobb ovarium és ez csak úgy elképzelhető, ha tényleg volt ott korábban még egy ciszta, ami már kidurrant.

Képeket most nem teszek fel, mert nem csináltunk se dvd-t, semmit, persze kaptunk pár képet a fontosabb részletekről, de sok minden nem vehető ki rajtuk. Hétfőn úgyis megyünk a hivatalos 12 hetes vizsgálatra, majd onnan szemezgetek:-)

Ezt még a kórháztól kifelejtettem (azt hiszem):
Az egyik doktornő azt mondta vasárnap, azért fájt nekem annyira a hasam szombaton, mert a babák miatt aggódtam és a fájdalom fejben dől el! Erőm sem volt gondolkodni, annyira fájt, de úgy tűnik a fejemben volt a hiba, nem is a hasüregemben, vagy a petefészkemben...

3 nap kórház

Végre szabadlábon...:-)

Hosszúra sikeredett ez a 3 nap kórházi lét. Ráadásul nagyon kacifántosra is.
A szombati és vasárnapi vakbél vs. ciszta után hétfőn végre kiderült, hogy a doki szombaton baromságokat beszélt, mert az a 9 centi nem a ciszta, hanem a petefészkem:-) A petefészkemben ugyan vannak kis ciszták, de ezek a saját nőgyógyászom is szokta látni és elvileg ártalmatlanok, majd a szülésnél kipukkadnak, felszívódnak, valahogy eltűnnek.

Mivel ez a része tisztázódott, így tegnap egész nap az foglalkoztatott, hogy miért is vagyok még bent??? Senki nem mondott semmit, hiába kérdezősködtünk, mindenki csak a terhességemre hivatkozott, persze egy uh-ra nem küldtek, se egy vérvételre. Tegnap a nap nagy része pityergéssel, hisztivel telt, mert amit a világon a legjobban gyűlölök, az a bizonytalanság, amiben most bőven volt részem.
Ezt a "csodás" hétfői napot csak tetézte a nagyvizit. Ugyanis tegnap végre ehettem. Csodálkoztam, hogy 2 nap után egyből töltött káposztát etetnek velem, de nem bántam, mert ahogy levettem a fedőt és megláttam a kápit, egyből megörültem, hogy savanykásat ízlelhetek.:-) Be is toltam az egészet, ez nem egy 2 fős adag volt, éppen jól laktam vele.
Na és akkor következzen a nagyvizit: Ezen részt vett a "kedves" főorvos úr is. Ahogy hozzám értek, referált az egyik doki, hogy ma pépes ételt rendeltek nekem. Félig röhögve mondtam, hogy a káposzta nem éppen pépes. Erre a főguru elég emberesen lecseszte szegény nővérkét, hogy csinálhatnak ilyet. Nővérke mondta, hogy kímélőt rendeltek, az is volt a tálcára írva. Erre a doki beszólt neki, hogy néha gondolkozzon. Szegényt teljesen megsajnáltam, aztán következtem én. Nekem azt mondta, hogy a betegnek is lehetne annyi esze, hogy nem eszi meg. (Ja, majd 2 nap éhezés után biztos hagyok egy falatot is.) És még egy utolsó döfés: Akkor menjen haza szárazbabot enni.
Amúgy is olyan szar napom volt, erre még be is szólnak, pedig nem gondolom, hogy rosszat tettem volna. Bőgve hívtam férjecskémet, hogy elegem van, nem mondanak semmit, nem vizsgálnak, és még be is szólnak... Fúúú, még most is begurulok, ha a főorvosra gondolok.

Nővérke (akivel le lettünk szúrva) nagyon együtt érzett velem és kiderítette, hogy egy bizonyos CRP értékem emelkedett szombatról vasárnapra, és ez gyulladásra utal, ezért tartanak bent. Persze vasárnap óta vért sem vettek. Férjem is elkapta a dokit, neki is ezt fejtette ki bővebben az orvos, és ez nekem pont elég volt ahhoz, hogy beletörődjek a bent tartásra.

Reggel aztán jött a megváltás, bár az egyik doki habozott, de a másik, akit férjem faggatott, azt mondta mehetek. Igen, végre!!!! Feküdni itthon is tudok, és legalább nem idegeskedem. Persze úgy engedtek haza, hogy egy végső vérvételt sem csináltak. Emiatt ma kért a férjem beutalót a háziorvostól, hogy meglássuk hogy alakul ez a CRP. Korán reggel vérvétel, aztán 9-től rendel a nőgyógyászom, hozzá is mehetünk.
Ma azért az itthoni magzati szívhang hallgatóval meghallgattuk a piciket és ha minden igaz végre megtaláltam mindkét Mazsola szívecskéjét.

Most pár napig pihi, próbálom visszanyerni az energiámat, aztán ha semmi bajom nem lesz, akkor megy minden tovább a korábbi kerékvágásban.

Utólag is köszönöm szépen az aggódásotokat!
Puszi

Ui.: El ne felejtsem a "legjobbakat".
1. este egy nővérke odajött és elkezdte ecsetelgetni, hogy neki volt 2 vetélése, és a második úgy történt, hogy elment wc-re és amikor megtörölte magát az embrió ott volt a papíron. Szerintetek???
2. este az egyik idős szobatársam mesélte el, hogy még a 70-es években terhes volt, és miután megszületett a fia, otthagyta a doki amíg még megszüli a lepényt is. Egyszer csak felsikított a nővérke és csörömpölést hallott. Azt hitte a nővérke levert valamit...nem...kicsusszant egy kislány is, akit nem vártak, így nem is állt ott senki, ezért leesett a padlóra. Az esésbe szegény bele is halt.
Nagyon sajnálom, akiknek ilyeneket kell átélniük, de miért kell ezeket éppen egy nagyon betojt kismamának mesélni?! Ráadásul egyik éjjel az 1. esettel álmodtam:-(

Vakbél vs. ciszta

A héten 2 alkalommal erős fájdalmat éreztem a köldököm vonalában a jobb oldalamon. Tegnap reggel sajnos újra jelentkezett, de most nem akart elmúlni.
Még reggel bejöttünk a nőgyógyàszatra, ahol megvizsgáltak, de vakbélre gyanakodtak, így átirányítottak a sebészetre. Itt nem voltak meggyőződve a vakbélrôl, ezért várakoztunk és közben néztek vért és nagy hadi uh-ot. Az ultrahangos nem adott egyértelmű diagnózist, de azt bizton állította, a petefészkemen van egy jól megtermett ciszta. Visszahoztak a sebészetre, ahonnan ismét elküldtek a nőgyógyra. Ott ketten megvizsgáltak, de szerintük vakbél. Eddigre közel 7 órát töltöttem el gyötrelmes fájdalmak közepette, mert az algopirinnek sem éreztem a hatását, amit az infúziómba kaptam. Aztán 7-8 órányi szenvedés után kezdett enyhülni. Egész nap mem ehettem, nem ihattam, hátha műteni kell. Reggelre semmi bajom nem volt, de megfigyelés végett bent tartottak. Reggel az egyik sebész végre rendesen felvilágosított, hogy a ciszta nem benne van a petefészkemben, hanem rajta. Ráadásul nem ettől a 9x4,5 centis cisztától szenvedtem, hanem egy tegnap reggel megrepedt másik cisztától, és emiatt láttak mèg folyadékot is a hasüregemben.
Ez a fájdalom leírhatatlan volt, talán még a tavalyi vajúdásnál is rosszabb volt.
Reggel az új doki közölte, hogy ma sem ehetek, csak ihatok, ettől kicsit lefagytam, mert állapotosan azért pár falat jól esne...
Ma még itt kell aludnom, de remélem holnap kiengednek, hogy a meglévő cisztámmal még elmehessek a saját dokimhoz.