2012. október 9., kedd

Ide találtam

Végre rá tudtam venni magamat, hogy azt a fél órát, amíg a Dani alszik, leüljek és meséljek Nektek.

Már eltelt több, mint fél év, mióta ez a 2 kis CSODA kitölti az életünket. Nem is tudom, hol kezdjem:-)
Már egészen születésüktől olyanok mindketten, mint az angyalkák. Mindent igyekeztünk úgy csinálni, mint a tipikus első (mi első kettő) gyermekes szülők, és betartottuk a védőnő és a könyvek tanácsait. Az első 2 hónap szinte végig azzal telt, hogy aludtak, ettek, aludtak, ettek és persze naponta egyszer azért fürödtek is. Akkor még kétszer kellett hozzájuk felkelni éjjel etetni.
2,5 hónaposan a dokival egyetértésben bevonultunk kivizsgálásra a Madarász utcai kórházba, mert mindkét manó légzésfigyelője rendszeresen riasztott. Ez a kórházi lét 3 napig tartott és úgy viselték, mint a hősök. Rengeteg vizsgálatunk volt, sehol egy hangjuk nem volt. Ami a legmókásabb volt, az az alvás vizsgálat. Ott szegények fejét teli aggatták drótokkal és egész éjjel figyelték őket. Persze ezt is tűrték, de azért Emília ilyen ketyerékkel nehezen tudott aludni. Na de a lényeg, hogy semmit nem találtak náluk, így valószínűleg a mi készülékeink nem megbízhatóak. Ott egyből vettem is másik készüléket, amiket a kórházban is használnak, a 2. gépet meg meg kaptuk kölcsönbe 1 évre. A régi készülékről közben kiderült (Angel Care mindkettő), hogy állítólag ezek az új szériák nem megbízhatóak és nem jók a kókusz matraccal együtt. Ott Babysence II. készüléket vettünk és azóta nyugodtak az éjszakáink, nem riaszt egyik gép sem.

Na de inkább mesélek a picikről.:-) A kórházból haza jövet első éjjel én is nagyon kidőltem és ők is. Lefeküdtek este 8-kor és legközelebb reggel 4-5 körül hallottam a hangjukat. Teljesen megijedtem, hogy lehet nem hallottam az ordításukat??? De nem bennem volt a hiba, csak ők úgy gondolták, hogy az éjjeli kaják helyett inkább alszanak:-) Ezt a jó szokásukat máig megtartották, gondolom már így is maradunk.

Ugorjunk pár hónapot! Ma már 6,5 hónaposak vagyunk. Emília 7,5 kg és 68 cm, Dani meg 7,3 kg és 71 cm. A kisasszonynak már egy hónapja kibújt az alsó 2 foga, Dani még fogatlan:-) Még nem csinálnak túl sok mindent, csak forognak hasról hátra és vissza is. Danika már készül a mászásra, mert sokszor felhúzza magát négykézlábra és rugózik. Nagyon édes, olyan elszántság van a tekintetében:-) Még nem ücsörögnek, és nem is állnak... Emiatt kicsit néha aggódom is, persze tudom, hogy nem kell, mert ők pont ott tartanak, ahol állítólag tartaniuk kell. Viszont akikkel együtt születtünk, már majdnem mindenki mászik és fel is tud állni. Mi még itt nem tartunk, de az aggodalmamat sikerül felváltanom örömmel, mert ha már másznak, akkor nekem sem lesz egy perc szabadidő sem:-) Most ha leteszem őket a földre játszani, akkor Emília kényelmes herceg kisasszony módjára megvárja, hogy odaadjak neki egy játékot, de a Dani útnak indul gurulgatva, hogy felfedezze a nappalit.

Mindkét manó nagyon mosolygós. Nincs annál jobb érzés, amikor 9 körül felébrednek és megyek be hozzájuk felhúzni a redőnyt és ahogy besüt a nap a szobába fülig ér mindkettőjük szája. Nagyon huncutok. Annyira imádom Őket!:-))) Már egészen pici koruktól kontaktust teremtettek egymással. Sokszor volt olyan, hogy egymás felé fordultak és gügyögtek egymásnak és közben fogták egymás kezét. Ezt máig sokat csinálják, de ezek mellé mostanában már társul egy kis hajtépés, fülcibálás, szemkinyomás is. Hagyom őket, amíg nem sírnak, vagy nem sérülnek meg, felőlem csapkodhatják egymást:-) Remélem azért ezzel nem az ellenkezőjét érem el és orrvérzésig megy majd a bunyó:-)

Nagyon szedett-vedett  lett ez a bejegyzés, de nézzétek el nekem. Gyorsnak kellett lennem, mert most alszanak a picik és Dánielhez órát lehetne igazítani, mert nap közben nem alszik se többet, se kevesebbet fél óránál.

Jöjjenek a képek (időrendben):
ÁPRILIS









MÁJUS





júniusban ahogy elnézem nem készültek képek

JÚLIUS



AUGUSZTUS





SZEPTEMBER



2012. április 13., péntek

Mindennapjaink (eddig)

Viki kérésére...:-)

Holnap lesz 2 hete, hogy "kiszabadultunk" a kórházból, de egyelőre most a ház rabjai vagyunk. Már kórházba kerülésem előtt is mondta a védőnőnk, hogy ha esetleg korababák lennének, akkor 6 hétig nem nagyon mehetünk sehová.:( Sajnos bejött, így még sehol nem voltunk. Annyi engedményt kaptunk eddig, hogy a babakocsiba betéve őket kinyithatjuk rájuk a teraszajtót. Őszintén szólva már nem emlékszem pontosan mit mondott a terasszal kapcsolatban, mikor mehetünk oda ki, de mivel ma egész szép idő volt, ezért a 2 órás kaja után kimerészkedtünk a teraszra:-) Lehet hogy kicsit többet voltunk kint egy átlagos kiszoktatásnál, de olyan szépen elaludtak a levegőn, hogy élvezet volt nézni, ahogy kicsúszik a cumi a szájukból:-)
Szerintem ha jó idő lesz, akkor hétfőn már sétálunk is kicsit az utcában. Muszáj lesz, mert szerdán úgyis menni kell hallás- és szemvizsgálatra, és amíg várakozunk inkább sétálok velük a kórház udvarán, mint várakozok bent a beteg gyerekek között.

A bezártságtól eltekintve nagyon jól vagyunk. Nem panaszkodhatom, mert ez a 2 kis tündér többnyire csak eszik és alszik. Emília kicsit erőszakosabb, mint az öcsike, ugyanis ha ő felébred és ráadásul éhesen ébred, akkor nagyon ki tudja ereszteni a hangját:-) Nem is lenne baj, de az éjszaka közepén félkómás állapotomban kicsit érzékenyen szokott érinteni.
Az ellátásuk sem jelentett eddig gondot. Férjem éppen munkahely váltásban van, így májusig tuti itthon lesz velünk. Mindenben, de tényleg mindenben segít. Ha itthon van, akkor le sem lehet beszélni róla, hogy mondjuk ő etesse meg valamelyik lurkót. Na nem mintha le akarnám beszélni:-) A kicsik egyébként naponta 7x esznek és tápszert. Tejem sajnos nem nagyon van, mondhatni semmi. Fejem minden kajájuk után, de 24 óra alatt eddig a lefejt rekord 60 ml volt. Na ez pont egy manó egyszeri kaja adagja. Ezt el szoktam felezni köztük és még kiegészítem tápszerrel. Sajnos számítottam a tej hiányra, mert egy 4 évvel ezelőtti UH vizsgálaton közölte a doki, hogy nincsenek tejmirigyeim, vagyis nagyon minimális. Mondta hogy látott már terhesség alatti tejmirigy állomány felépülést, de az nagyon ritka. Nem mondom, hogy nem bánt, de azon túl, hogy ezt a kicsit lefejem nekik, mást nem nagyon tudok tenni. A kórházban végig próbálkoztunk a szopival, de mivel második naptól cumisüvegből kapták a tápit, így nem volt nekik túl izgalmas a küszködés 3 csepp tejért. Vagyis csak Emíliának. Danikám nagyon kitartó volt, de ő meg 10 perc után olyan fáradt volt, hogy nem ette meg a tápszert, inkább bealudt. Úgy döntöttem inkább ne küszködjenek, hanem gyarapodjanak, én meg lefejem nekik ezt  a kicsit.

Férjem a héten 2 napot nem volt itthon, addig jött anyum besegíteni. Őszintén szólva nekem így sokkal fárasztóbb volt a napom, mintha egyedül lettem volna a kicsikkel. Anyu nekiállt főzni, akkor persze segítettem neki, aztán beszélgettünk, de arra nem volt lehetőségem, hogy lefeküdjek, és esetleg aludjak egy fél órát. El is döntöttem, hogy legközelebb nem kérek segítséget, mert akkor inkább tartson 10-20 perccel tovább az etetés, de a köztes időkben én is tudok pihenni. Ma anyós közölte, hogy jövő héten jön segíteni... Meg is ijedtem, nem tudom mire gondolt, mert nekem  tényleg nem kell még segítség. Miért van az, hogy anyósom képtelen arra, hogy megkérdezzen, hogy miben tud segíteni, vagy szeretném-e egyáltalán hogy segítsen?! Nem, ő csak közli, hogy jön és segít. De ha egyszer nem akarom?! Mit és hogyan mondjam neki, hogy hagyjon, majd szólok ha már nem győzöm?
Ráadásul amikor hazajöttünk a kórházból már sikerült megbántanom, mert kicsit ráförmedtem, igaz szerintem jogosan. Mentünk volna le a gyerekszobába, kezemben volt az egyik pici a hordozóban, erre amikor már indultam lefelé a lépcsőn, anyósom elkezdte kirángatni a kezemből a hordozót. Kicsit hisztisen közöltem, hogy ezt most fejezze be, mert nem viselem jól, ha valamit, sőt valakit egy szó nélkül ki akarnak tépni a kezemből. Na ezen megsértődött...de tudom hogy csak segíteni akart, hogy a császár után ne cipekedjek, de akkor nyiss ki a száját!

Nagyon kuszának érzem ezt a bejegyzést, ne haragudjatok érte!:-)
Számomra most a legnagyobb boldogság, hogy a 2 kis manó szépen gyarapodik és nyúlik. Emília tegnap már 2930 g volt, Dani pedig 2640.

2012. április 7., szombat

Életem legcsodásabb napja 2012.03.20.

Igen, ezen a napon látta meg a napvilágot két aprócska gyermekem, Emília 7.56-kor 2480 g-mal és 45 centivel és Dániel 7.58-kor 2200 g-mal és 46 centivel.

Korábban már írtam, hogy a "drága" főorvos úr azt állította, kinyílt a belső méhszájam, de ez 2 nappal később kiderült hogy nem igaz, persze bennem eleve nagyon erős volt az érzés, hogy ezt csak kitalálta. Sajnos a 8 hét kórházban tartózkodás alatt sok mindent láttam és ezért is mertem feltételezni, hogy ok nélkül állít valótlant.
De a lényeg, hogy nem volt igaza és csak 1,5 héttel később nyílt ki a belső méhszájam. Miután nyitva volt, már éreztem menstruációs görcsök hasonlókat és miután ezt jeleztem, a dokim ismét megvizsgált és addigra már szinte teljesen el is tűnt a nyakcsatorna. Ahogy elnéztem, ő egyből vitt volna a műtőbe, de a fődoki érdekes mód most inkább várt egy napot, mert tele volt a műtő...:S Végül is nem bántam, mert összepakoltam a cuccaimat, próbáltam felkészülni lelkileg.

Éjjel felébredtem, hogy mosdóba kell mennem és utána feltűnt, hogy nagyon ritmusosan fáj a hasam. Elkezdtem mérni és 5 percenként voltak 30 másodperces gyengébb görcseim. Figyelgettem 2 órán át és változatlan volt. Szóltam a nővérnek, csinált egy NST-t, és azon is látszottak ezek a fájások, de olyan gyengének mutatta a gép, hogy a nővér szerint fölösleges lett volna felkelteni a dokimat, aki aznap pont ügyeletes volt. Én ettől meg is nyugodtam és mentem vissza aludni:-)
Reggel 5.30-kor készen kellett állnom, mert a rooming-in oldalról költöztettek át a császáros oldalra. Miután ez megtörtént, mennem kellett a szülőszobákhoz 6-ra, ahol bekötötték az infúziót és feltettek NST-re.

Úgy volt, hogy ha szerencsénk van, akkor mi kezdünk a műtőben 8-kor. Szerencsénk is lett és 7.30-kor már vittek is a műtőbe. Spinális érzéstelenítést kaptam, de nem ment könnyen. Vagy negyed órán át szúrkodtak, mire betaláltak a gerincembe. Ez nem volt fájdalmas, de tolták előre a fejemet, meg az egész felső testemet, de már a doki szólt, hogy ne nyomjanak, mert a hasamtól úgysem tudok jobban hajolni:-) Nekem ez az érzéstelenítés félelmetes volt, kicsit kezdtem is szépen csöndben pánikba esni, hogy nem érzek semmit, de aztán úrrá lettem a gondolataim fölött. A műtét alig pár perce tartott, amikor a dokim ennyit mondott: "Kata, nézzen felfelé!". És már hallottam is Emília sírását, ami egy földön túli élmény volt. Következő pillanatban pedig már csupa magzatmázasan mutatta a fejem fölé a doki:-) Őt gyorsan el is vitték rendbe tenni, majd 2 perc múlva ugyanebben a szisztémában megjelent Dani is a fejem fölött.:-) Látszott hogy kisebb, vékonyabb, de nem aggódtam. Onnantól folyamatosan kitekeredve néztem hátra felé, hogy vissza hozzák-e őket. Pár perc múlva hozták Millikémet, megsimiztem, adtam  neki egy nagy puszit és vitték is melegedni. Majd jött Dani, és mondták, hogy viszik is őket a PIC-re, mert Dani súlya kicsi és jobb lesz nekik lent.

A családom kint volt a váróban, őket akkor láttam, amikor betoltak a megfigyelőbe. Férjem arcán leírhatatlan boldogság volt. Őt aznap 2x beengedték a kicsikhez és még videót is csinált róluk. A videót meg kamerástól beküldte a szobába a nővérrel, hogy én is láthassam őket. A fáma szerint 24 óráig nem kelhettem volna fel (állítólag a sok szúrás miatt), de a nővérek azt mondták ha eleget iszom, akkor este felállhatok. Este fel is álltam és másnap reggel 5-kor már útnak indultam 2 kis szerelmemhez egy emelettel lejjebb, a koraszülött osztályra. Ott csengetni kellett és amikor az ajtót nyitották, én már akkor sem tudtam megszólalni az elcsukló hangom miatt, hogy kiknek vagyok az anyukája. Nagyon ciki volt, de én csak arra tudtam gondolni, hogy végre láthatom a gyerekeimet.

Emília



Danika


Danika

2012. március 7., szerda

33w5d

Hosszú hallgatás után végre rászántam magam, hogy leírjam éppen hogy állunk.
Az utolsó bejegyzés után pár nappal elég intenzíven kezdett feszülgetni a hasam és sajnos a vérnyomásom is megemelkedett. Ennek az lett a következménye, hogy február 4-én bejöttünk a kórházba, ahol közölték, hogy már nyitva van a külső méhszájam és a nyakcsatorna is. Egyből kaptam infúziót, szteroidot, tüdőérlelőt és 24 órát a megfigyelőben tartottak. Szerencsére a panaszok enyhültek, így áttettek a szülészetre és persze hozzá fűzték, hogy innen egyben már nem megyünk haza. Mindezt 29 hetesen!!! Saját dokimmal megbeszéltük, hogy becélozzuk a betöltött  36. hetet. Február eleje óta sok izgalomban nem volt részem, leszámítva a látogatási tilalom kikerülésén való agyalást.

Közel 4 hét kórház után kaptam 4 nap kimenőt, DE csak azért, mert kedves szobatársam behurcolt valami vírust, amit én sikeresen benyaltam. Volt láz, hidegrázás, meg minden így haza küldtek, nehogy tovább fertőzzem az osztályt. Édekes, nem?:) Hétfőn amikor vissza jöttem megvizsgált a dokim és mindent rendben talált. Viszont ma fel kellett mennem főorvosi vizsgálatra, ahol fődoki szerint bő 1 ujjnyira nyitva van a belső méhszáj és innentől 2 naponta vizsgálni fognak. Ha tovább nyílik, akkor egyből császár. Ezt azzal magyarázta, hogy ha tágulok kieshet a köldökzsinór. Egész nap ezen agyalok és eddig akárkivel beszéltem az osztályon (orvossal, nővérrel) senki nem érti, hogy most mi van. A saját dokim is furcsállja, hogy kinyíltam, a szülésznő szerint elképzelhető a méhszájra nehezedő súly miatt, viszont a zsinór csak akkor eshet ki, ha már a burok is megrepedt és az az 1 ujjnyi nem nagy dolog.

Most várakozunk, és reménykedünk hogy  sikerül egyben kihúznunk még 2 hétig legalább, a betöltött 36. hétig.

2012. január 26., csütörtök

27w6d

A betöltött 28. hét küszöbén ma voltunk ismét UH-on. Elvileg rendes vizsgálaton most voltunk utoljára ennél a dokinál, mert ő már nem vezet szüléseket, így most jött el az idő, hogy átadjon a kollégájának, aki a 12. héten műtött.
Na de ami fontosabb: mindkét mazsola jól van, szépen gyarapodnak, bár Emília kicsit a lovak közé csapott és elhúzott Danihoz képest. Doki szavaival élve, a kisasszony még az egyes terhesség átlagára is rádobott 1 hétnyi előnyt:-))) Most mindketten haránt fekszenek, és most azt mondta a doki, hogy azért ikreknél ritka a természetes szülés. Jól a fülembe ültette a bogarat 3 hete a normál szüléssel, erre most megint visszajutottunk a császárhoz:S Ráadásul nekem császárt csak altatásban lehet csinálni, mert a trombózis hajlam miatt nem adhatnak gerinc közeli érzéstelenítést. Mikor fogom így látni a kicsikéimet??? Én azonnal szerettem volna, nem félig kótyagosan csak pár óra múlva:((

És akkor jöjjenek a méretek:
Emília
BDP: 75 mm
HC: 272 mm
AC: 269 mm
FL: 54 mm
becsült súlya: 1300 g

Dániel
BDP: 71 mm
HC: 266 mm
AC: 244 mm
FL: 52 mm
becsült súlya: 1100 g

2012. január 19., csütörtök

Lélegzetvételnyi idő

Jó régen jelentkeztem, bocsánatot is kérek emiatt. Elég sűrűre sikerült a december és a január is. Karácsony előtt sikerült beköltöznünk az új fészekbe, ami iszonyatos melóval járt. A cuccaink jó része beépített szekrények hiányában még mindig dobozokban van, de ez már nem is zavar.

Szóval december 20-án még gyorsan elmentem terheléses cukor vizsgálatra, amitől egyenesen rettegtem!!! Mint kiderült, teljesen felesleges volt, mert az éhgyomri 4,26 volt, a 120 perces meg 5,2. Annyira örültem az eredménynek, hogy szinte a könnyem is kicsordult:-) Másnap reggel 8-ra jött a teherautó, és nekivágtunk az új életünknek. Hogy ne "unatkozzunk", még a szentestét is bevállaltuk (14 fővel), így tényleg elég kimerült voltam. Sajnos a költözéstől kezdődtek a keményedések is, amik olyan szempontból jók, hogy amikor elkezdek keményedni, akkor tényleg lepihenek, míg előtt nem hagytam magamnak lazsálást, ha fontos dolgom volt. Most kicsit át kellett értékelnem a fontossági sorrendet, így lassítottam kicsit.

Ahogy elteltek az ünnepek már nagyon vártuk az 5-ét, hogy megint láthassuk Dánielt és Emíliát. A kis tökmagoknak jót tett a karácsony, mert az utolsó uh-hoz képest (ami december közepén volt) majdnem megduplázták a súlyukat.

"A" baba, vagyis Emília
BDP: 68 mm
HC: 248 mm
AC: 206 mm
FL: 49 mm
becsült súly: 840 g

"B" baba, vagyis Dániel
BDP: 63 mm
HC: 235 mm
AC: 202 mm
FL: 48 mm
becsült súly: 800 g

Szerencsére mindketten jól érzik magukat odabent:-) Mondtam a dokinak a keményedéseket, erre felemelte a magnéziumomat 3x 500 mg-ra és azt mondta pezsgőtablettában igyam, mert az a legjobb (lehet hogy jó, viszont ennyi magnéziumtól nekem sajnos megy a hasam), plusz még kaptam antibiotikumot is, nehogy valami fertőzés álljon a háttérben. Sajnos egy kis folyás is bejött a képbe, erre meg kaptam kúpot. Azóta rendeződni látszanak a dolgok, persze ha sokat dolgozom itthon, vagy hajolgatok, akkor egyből jönnek a keményedések.

Mivel egyre sürgetőbbnek érzem a dolgok elrendezését, ezért már megvagyunk nagyjából a babaszobával is. Vaterán találtam egy jó kis bútorcsaládot jó áron, amihez még lehetett plusz kiságyat is rendelni. Pont egy hete megrendeltem és vasárnap ki is hozták:-) Azóta nagyjából össze is állítottunk mindent, még egy polcot kell felfúrni a falra, egy fali lámpát kell venni, meg egy szőnyeget. Megvan a babakocsi is, de azt még haza is kell hozni Németországból. Szerencsém volt, mert egy nagyon akciós napot fogtam ki, meg is rendeltük, de itthonra nem hoznak csomagot, ezért sógornőmékhez kértük. Ha minden jól alakul, akkor jövő héten férjecském úgy szervezi az üzleti útjait, hogy el tudjon ugrani a babakocsiért is:-)

És íme akkor néhány kép a szobáról (aminek sajnos nem éppen ideális az elrendezése a kiságyak szempontjából, de szerencsére annyira szigetelnek az ablakaink, hogy nem láttunk még függönyt mozogni a házban, pedig baromi szeles dombon lakunk):





2011. december 8., csütörtök

4D

6-án volt a szülinapom és a gyerkőcök már most kitettek magukért a meglepetést illetően. Azt tudtam, hogy végre láthatom őket kicsit többet 4D-ben, de az volt a másik nagy ajándék, hogy végre tenyéren rúgott valaki odabentről:-) Céltudatosan, mindig pár másodperc után kaptam a jelzést, hogy a pocakomra tettem a kezemet.

A mozizás nagyon jó volt, bár mindketten nagyon kis huncutok, főleg a kisfiú:-) Ő végig cuppogott, vagy ivott, meg ásítozott. Próbálták rejtegetni magukat, de a körülményekhez képest azért készült pár jó kép is.

Kisasszony


pici lábacska




Kisfiú




Félelmetesen gyarapodnak. 2 hét eltelte után másfélszeresükre nőtt a súlyuk. A 18 hetes vizsgálaton 250 g volt mindkét mazsola, és most pont 2 héttel később már 370 g-os mindenki odabent.

Mozizás után apának is igyekeztünk tenyérbe rúgást intézni, de valamiért ellustultak addigra. Persze eszembe jutott, hogy egy bögre meleg kakaóval bármikor mozgásra bírom őket és ez most is bejött. Vesztegetés után apa is kapott pár jelzést, aminek nagyon örült. Észre is vettem, hogy azóta kezdi jobban beleélni magát a szerepébe:-)