ET+3

Már szombat óta erősen puffadtnak érzem magam, de úgy voltam vele, hogy korábban is előfordult már és kb. 4 nap alatt elmúlt. Ráadásul a nagy napra, a hétfői transzferre már jobban is éreztem magam, így el is felejtettem ezt megemlíteni a dokiknak. Múltak a napok, de sajnos hétfő délutántól megint rosszabb lett, és ez a mai napig változatlan.

Tegnap egy kedves csajszi -Bori- javasolta, hogy igyak sokat, egyek sok fehérjét, mert gyanús neki, hogy a tüneteim alapján túlstimus vagyok. A sok fehérje és folyadék eddig is kötelező volt, de én megelégedtem napi 2 l folyadékkal. Tegnap rákapcsoltam, és legurítottam kerek 4 litert:-) Mondanom sem kell mennyire büszke voltam magamra. Estére már egész jól voltam, de éjjel többször arra ébredtem, hogy nehéz a lélegzet vétel és szúr a hasam és a gyomrom is. Reggel hívtam az intézetet és egyből berendeltek vizsgálatra, és itt vett újabb fordulatot a napom.

Mentem a terem garázsban az autómhoz, nyitottam is ajtót, és azt vettem észre hogy ráléptem valamire. Ez a valami egy gumi darab volt (a sok közül, ami a kocsi körül hevert). Azt hittem szétvagdosták az abroncsot, de mivel azzal nem volt gond, így keresni kezdtem. Valaki úgy gondolta, hogy lebontja a szigetelést a hátsó ajtó utáni kis fix ablak körül, ezzel együtt még össze is karcolta vagy 15 helyen a kocsit. Hogy mi volt a célja? Én is szeretném tudni! Szóval autót nem bántottam, mivel sietnem kellett a vizsgálatra.

Hívtam nővérkémet, ő otthagyta a melóját és eljött értem, elvitt a dokihoz. Kiderült van egy kis folyadék a hasüregben, ezért mától vízhajtót kell szednem. Nem értették ez hogy fordulhat elő, mert a tüszőrepesztő beadása előtt állítólag nagyon alacsony volt a hormon értékem, így kicsi volt az esély erre az egészre. A lényeg, hogy az állapotom nem vészes, de marad a fokozott folyadék és fehérje bevitel, és persze mérni kell a bevitt és a kiadott folyadék mennyiségét is, holnap meg vérvétel.

A rendőröket csak a doki után hívtam, de ezt már nem is részletezem, mert sok mindent nem is csináltak...

6. beültetés

A ma reggeli telefon után abban a tudatban indultunk az intézetbe, hogy 2 manócskánk vár a hazajövetelre. Ezzel teljesen elégedett is voltam, hétvégén lerendeztem negatív érzéseimet is, de az intézetben nagy meglepetés ért. Odalépett a doki az ágyamhoz és közölte 4 embriónk van, 1 nem szép, de a többi 3 esélyes a befutásra. A nagy kérdés: 2 vagy 3 legyen visszaültetve? Egyből rávágtam, hogy 3.  Az egyik manóról kaptunk fotót, de neki az egyik sejtje szétesett. Ez állítólag nem gond, mert a manók ilyenkor még képesek regenerálni a sejtjeiket. Ahogy mondták, szerintem a másik 2 törpe is hasonló lehet. Igyekszem ezen nem agyalni, elvégre az eddigi teljesen szabályos, tankönyvbe illő picinyeinkből nem született baba, hátha most benne van a befutó ebben a 3 majdnem tökéletes picurban:-)

Íme a fotó, amit az egyik kis manónkról kaptunk

Telefon után

Megvolt a várva-várt telefon az intézetből...
Szörnyen el vagyok keseredve, mert a 15 petesejtből mindössze 3-at sikerült megtermékenyíteni, de legalább ezek már szépen osztódnak. Minden korábbi lombiknál jóval 5 fölött voltak a lehetséges befutók az 1. napon, és ehhez képest a 3 most nagyon kevésnek tűnik. Tudom, a lényeg, hogy legalább 1 embriónk maradjon a 3. napra, de így már 100%, hogy nem viszik el őket a blasztociszta állapotig, azaz az 5. napig. Lehet hogy ezzel nem is lenne baj, mivel több olyan ismerősöm van, akinek 3 naposból lett kisbabája, de mivel nekem eddig csak olyan embrió tapadt meg, amelyek 5 naposak voltak, most nagyon félek.

Minden esetre most nagy feladatom van a hétvégére: le kell rendezni a fejemben, hogy a 3 napos embriók semmivel sem kevesebbek az 5 naposaknál és nekik is lesz esélyük velünk maradni.

Punkció

Ma reggel megvolt a petesejt leszívásom. Úgy készültem rá, mintha ez lenne az első alkalom, éjjel aludni sem tudtam az izgalomtól, de szerencsére ez az izgalom nagyon pozitív volt.
Hatan voltunk ma az intézetben leszíváson és mivel nekem volt a legnagyobb sejtszámom, én lettem az utolsó. Korábban sosem tapasztaltam meg a várakozást, mert mindig az első két emberben voltam, úgyhogy végig aludhattam, míg másokat műtenek. Végül is nem bánom, mert aki a szomszéd ágyon feküdt és elsőként esett át a műtéten 10 percet végig beszélt félálomban és nagyon mókás volt. Látszott, hogy minden gondolata a baba körül forog, mert az ápolónkat töviről-hegyire kifaggatta a lombikról:-)

Szóval ma hatodikként bekerültem a műtőbe, és nem ért csalódás. Ment a szokásos viccelődés, kedves arcsimogatások, aztán a kellemes kis szunyálás. A jó minőségű altatónak köszönhetően műtét után nem sokkal már ébredeztem is és a doktor úr gyorsan elmondta, hogy 15 sejtet tudtak leszívni. Ennek egy része még ma kieshet a versenyből, mert biztosan van olyan, ami még nem elég érett, de a maradéknak nagyon drukkolunk a nagy randihoz! Kicsit aggódtam férjecském eredménye miatt, ezért kértem is, hogy addig ne menjen el, amíg azt nem mondják neki a dokik, hogy minden rendben van. Félelem csak azért volt bennem, mert mióta elveszítettük a kisbabánkat én elkezdtem vietnámi cérnabeültetésre járni, és 2 kezelés után a férjemet is rávettem erre a kezelésre. Nem tudtuk milyen eredménye lesz, javítja-e vagy rontja a sperma képét. Szerencsére fölöslegesen aggódtunk, mert ilyen jó még sosem volt a spermakép:-) Az átlag 10-15 M/ml helyett ma 58 M/ml lett. Ezt a hírt fülig érő szájjal meséltem férjemnek hazafelé a kocsiban és annyira hihetetlen volt számára az eredmény, hogy elkezdett parázni, hogy ez tényleg az ő eredménye-e, nem cserélték-e össze. Én nem kételkedem, segített a cérnabeültetés, a vitaminok és a diéta.

Most indul az újabb izgalom, hogy napról-napra hogy fejlődnek a kis embrióink. Nagyon bízunk bennük, és nagyon szeretnénk, ha köztük lenne legalább egy jövendőbeli kisbabánk.

Közeledik a punkció

Ma vagyok a 9. ciklus napon, és ma véget érnek a stimulációs injekciók. Ennek igazán tudok örülni, mert most valahogy sokkal nehezebben viselem saját magam böködését, mint az eddigi összes próbálkozás alatt.
Na de a lényeg, hogy szépen haladunk, így pénteken lesz a punkció, amit úgy várok, mintha az első alkalom lenne:-) Nem tudom hány petesejt van, de az biztos hogy bőven lesz mivel dolgoznia az embriológusnak. A méhnyálkahártya is szépen ""hízik", mert mára elérte a 10 mm-t. Volt egy kis újítás a stimulációban, így remélem ez most tényleg meghozza a szerencsénket.

Annak ellenére, hogy a punkció egy napra esik elvesztett terhességem betöltött 40. hetével, nagyon optimistán nézek előre. Bár szerintem ezt másképp nem is lehet...

Kezdünk

Végre eljutottunk az újabb kezdés időpontjáig. Igaz sokkal jobban örülnék, ha ilyesmiről írnom sem kellene, mert elvesztett kislányommal holnap lennék 39 hetes és lassan már a karjaimban tarthattam volna. Mivel erre már semmi esélyem, ezért igyekszem minden energiámat ebbe a lombikba fektetni és pozitívan indítani.

Szóval ma vagyok a 3. napon és antagonista protokollal kezdtem meg remélhetőleg eddigi legszerencsésebb kimenetelű lombikomat.