Hosszú hallgatás után végre rászántam magam, hogy leírjam éppen hogy állunk.
Az utolsó bejegyzés után pár nappal elég intenzíven kezdett feszülgetni a hasam és sajnos a vérnyomásom is megemelkedett. Ennek az lett a következménye, hogy február 4-én bejöttünk a kórházba, ahol közölték, hogy már nyitva van a külső méhszájam és a nyakcsatorna is. Egyből kaptam infúziót, szteroidot, tüdőérlelőt és 24 órát a megfigyelőben tartottak. Szerencsére a panaszok enyhültek, így áttettek a szülészetre és persze hozzá fűzték, hogy innen egyben már nem megyünk haza. Mindezt 29 hetesen!!! Saját dokimmal megbeszéltük, hogy becélozzuk a betöltött 36. hetet. Február eleje óta sok izgalomban nem volt részem, leszámítva a látogatási tilalom kikerülésén való agyalást.
Közel 4 hét kórház után kaptam 4 nap kimenőt, DE csak azért, mert kedves szobatársam behurcolt valami vírust, amit én sikeresen benyaltam. Volt láz, hidegrázás, meg minden így haza küldtek, nehogy tovább fertőzzem az osztályt. Édekes, nem?:) Hétfőn amikor vissza jöttem megvizsgált a dokim és mindent rendben talált. Viszont ma fel kellett mennem főorvosi vizsgálatra, ahol fődoki szerint bő 1 ujjnyira nyitva van a belső méhszáj és innentől 2 naponta vizsgálni fognak. Ha tovább nyílik, akkor egyből császár. Ezt azzal magyarázta, hogy ha tágulok kieshet a köldökzsinór. Egész nap ezen agyalok és eddig akárkivel beszéltem az osztályon (orvossal, nővérrel) senki nem érti, hogy most mi van. A saját dokim is furcsállja, hogy kinyíltam, a szülésznő szerint elképzelhető a méhszájra nehezedő súly miatt, viszont a zsinór csak akkor eshet ki, ha már a burok is megrepedt és az az 1 ujjnyi nem nagy dolog.
Most várakozunk, és reménykedünk hogy sikerül egyben kihúznunk még 2 hétig legalább, a betöltött 36. hétig.
