2011. június 3., péntek

Igazolás III. egyben utolsó felvonás

Végre kezemben van a papír:-)
Nincs sok mesélni valóm erről a mai napról, de azért leírom pár sorban a történteket.

S. doki egyből behívott, kérdezte, hogy akkor most fájó szívvel meg kell válniuk tőlem? Mondtam, hogy elértem egy lélektani határt ezzel a 6 beültetéssel, és ezt természetesen ő is megértette. Ha ismernétek személyesen tudnátok, hogy a véleményemet nem sokszor tudom megtartani magamnak. Hogy ez jó tulajdonság-e, vagy sem, azt szerintem mindig az adott szituáció adja. Most mondhatnám semleges volt.
Szóval hozzátettem a mondandómhoz, hogy azért a doktor úrban is csalódtam kicsit. Mondtam neki, hogy a mai napig nem tudom hova tenni, amikor azt mondta, nekem tudnom kellene a kezelésekre reagálásom alapján, hogy PCOS vagyok. Erre ma közölte, hogy nekem ezzel nem kell foglalkoznom, tudnom sem kellene róla, hogy ilyen bajom van. Érti ezt valaki??? Ha nem tudom magam 100 %-ig kigyógyítani belőle, javítani tudok az állapotomon, és amúgy is úgy érzem járna ennyi tájékoztatás. Ezeket persze már nem kezdtem el ecsetelgetni, nem akartam haraggal eljönni Tőlük. És persze a többi rossz tapasztalatomra sem tértem ki, amik szintén S. dokival kapcsolatosak, pedig némelyik elég súlyos.

2 megjegyzés:

  1. Kata! Remélem most már sima lesz az út!
    Én bírom S. dokit, de nagyon meglepett, hogy azt mondta nem kell tudnod, hogy PCOS vagy!
    Drukkolok a sikerhez!!!
    Popi

    VálaszTörlés
  2. Popi! A dokival nekem sem volt soha problémám, viszont az utóbbi időben rengeteget változott és szerintem nem az előnyére.

    VálaszTörlés