2012. április 7., szombat

Életem legcsodásabb napja 2012.03.20.

Igen, ezen a napon látta meg a napvilágot két aprócska gyermekem, Emília 7.56-kor 2480 g-mal és 45 centivel és Dániel 7.58-kor 2200 g-mal és 46 centivel.

Korábban már írtam, hogy a "drága" főorvos úr azt állította, kinyílt a belső méhszájam, de ez 2 nappal később kiderült hogy nem igaz, persze bennem eleve nagyon erős volt az érzés, hogy ezt csak kitalálta. Sajnos a 8 hét kórházban tartózkodás alatt sok mindent láttam és ezért is mertem feltételezni, hogy ok nélkül állít valótlant.
De a lényeg, hogy nem volt igaza és csak 1,5 héttel később nyílt ki a belső méhszájam. Miután nyitva volt, már éreztem menstruációs görcsök hasonlókat és miután ezt jeleztem, a dokim ismét megvizsgált és addigra már szinte teljesen el is tűnt a nyakcsatorna. Ahogy elnéztem, ő egyből vitt volna a műtőbe, de a fődoki érdekes mód most inkább várt egy napot, mert tele volt a műtő...:S Végül is nem bántam, mert összepakoltam a cuccaimat, próbáltam felkészülni lelkileg.

Éjjel felébredtem, hogy mosdóba kell mennem és utána feltűnt, hogy nagyon ritmusosan fáj a hasam. Elkezdtem mérni és 5 percenként voltak 30 másodperces gyengébb görcseim. Figyelgettem 2 órán át és változatlan volt. Szóltam a nővérnek, csinált egy NST-t, és azon is látszottak ezek a fájások, de olyan gyengének mutatta a gép, hogy a nővér szerint fölösleges lett volna felkelteni a dokimat, aki aznap pont ügyeletes volt. Én ettől meg is nyugodtam és mentem vissza aludni:-)
Reggel 5.30-kor készen kellett állnom, mert a rooming-in oldalról költöztettek át a császáros oldalra. Miután ez megtörtént, mennem kellett a szülőszobákhoz 6-ra, ahol bekötötték az infúziót és feltettek NST-re.

Úgy volt, hogy ha szerencsénk van, akkor mi kezdünk a műtőben 8-kor. Szerencsénk is lett és 7.30-kor már vittek is a műtőbe. Spinális érzéstelenítést kaptam, de nem ment könnyen. Vagy negyed órán át szúrkodtak, mire betaláltak a gerincembe. Ez nem volt fájdalmas, de tolták előre a fejemet, meg az egész felső testemet, de már a doki szólt, hogy ne nyomjanak, mert a hasamtól úgysem tudok jobban hajolni:-) Nekem ez az érzéstelenítés félelmetes volt, kicsit kezdtem is szépen csöndben pánikba esni, hogy nem érzek semmit, de aztán úrrá lettem a gondolataim fölött. A műtét alig pár perce tartott, amikor a dokim ennyit mondott: "Kata, nézzen felfelé!". És már hallottam is Emília sírását, ami egy földön túli élmény volt. Következő pillanatban pedig már csupa magzatmázasan mutatta a fejem fölé a doki:-) Őt gyorsan el is vitték rendbe tenni, majd 2 perc múlva ugyanebben a szisztémában megjelent Dani is a fejem fölött.:-) Látszott hogy kisebb, vékonyabb, de nem aggódtam. Onnantól folyamatosan kitekeredve néztem hátra felé, hogy vissza hozzák-e őket. Pár perc múlva hozták Millikémet, megsimiztem, adtam  neki egy nagy puszit és vitték is melegedni. Majd jött Dani, és mondták, hogy viszik is őket a PIC-re, mert Dani súlya kicsi és jobb lesz nekik lent.

A családom kint volt a váróban, őket akkor láttam, amikor betoltak a megfigyelőbe. Férjem arcán leírhatatlan boldogság volt. Őt aznap 2x beengedték a kicsikhez és még videót is csinált róluk. A videót meg kamerástól beküldte a szobába a nővérrel, hogy én is láthassam őket. A fáma szerint 24 óráig nem kelhettem volna fel (állítólag a sok szúrás miatt), de a nővérek azt mondták ha eleget iszom, akkor este felállhatok. Este fel is álltam és másnap reggel 5-kor már útnak indultam 2 kis szerelmemhez egy emelettel lejjebb, a koraszülött osztályra. Ott csengetni kellett és amikor az ajtót nyitották, én már akkor sem tudtam megszólalni az elcsukló hangom miatt, hogy kiknek vagyok az anyukája. Nagyon ciki volt, de én csak arra tudtam gondolni, hogy végre láthatom a gyerekeimet.

Emília



Danika


Danika

13 megjegyzés:

  1. Jajj, Kata....olyan, de olyan nagyon gyönyörűek a babák!!!!!!!!!!!!!! nagyon sok boldogságot kívánok:))))))))))))))
    Rita (bnet-ről)

    VálaszTörlés
  2. Drága Katám! Végre eljött ez a csodálatos nap is az életedben! Szívből gratulálok a gyönyörűségeidhez és kívánok sok-sok egészséget, boldogságot és a még várakozóknak, ugyanekkora örömöt, amilyen gyorsan csak lehet!!! :)))

    VálaszTörlés
  3. Istenem, de gyönyörűek!!!!!! Nagyon sok boldogságot kívánok kicsit pityeregve! Végre vége a harcnak, és már csak szeretgetned kell őket :)

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm szépen, hogy velem örültök! Természetesen én is azt kívánom, hogy hasonló csodás élményben legyen része még minden babára várónak! Én eddig is biztos voltam benne, hogy nem szabad feladni, de mostmár tapasztalattal együtt mondhatom, hogy akár "csak" egy ilyen édes kis baba is megér minden pénzt, könnycseppet és küzdelmet.

    Az öröm mellett van bennem egy furcsa érzés is. 5 év próbálkozás után végre teljesült az álmunk és ezzel lezárult a lombikos történetünk (persze tesóért még mehetünk), és most el kell engednem ezt a küzdelmet. Furcsa, de ez már szerves részem volt...

    VálaszTörlés
  5. Kedves Kata! Szívből gratulálok neked a két gyönyörűséghez! :)) Panni (Babanet + korábbi Forgács-társ)

    VálaszTörlés
  6. Kata!
    Drága Kis Gyönyörű Töpörtyűk!!!

    Megkönnyeztem ezt a bejegyzést! Csodásak, gyönyörűek, lélekmelegítő Apróságok!

    A furcsa érzés pedig átfog alakulni! Tudsz majd + energia lenni másoknak!

    VálaszTörlés
  7. Nagyon szép babáitok vannak :) Gratulálok! Jó egészséget, sok tejecskét!
    Fura lehet, hogy a küzdés érzése még megvan! Gondolom a babák iránti féltés felváltja majd :)

    VálaszTörlés
  8. Tiszta szívből gratulálok! Gyönyörű babácskák :) Sok erőt és egészséget, kitartást a felnevelésükhöz!!

    VálaszTörlés
  9. Kata, gratulálok Nektek, most már igazi családdá váltok! Biztos jótestvérek lesznek a gyerekeid, eddig is olyan szépen megfértek a pocakodban, és nézd csak, hogy lesnek egymásra! Jé, ilyen vagy világosban?! Gondolom van tisztaapja, tisztáraazanyja jócskán!
    Nőjetek szép nagyra, kerekre!

    VálaszTörlés
  10. Kata!
    Én sem bírtam ki sírás nélkül ezt a csodás bejegyzést! Annyira megható és annyira gyönyörű ez az egész! Jó veletek együtt örülni!
    Elhiszem, hogy el sem hiszed néha, hogy az életetek egy szakasza lezárult. De hála Istennek, ott vannak körötted a kis bizonyítékok, Emília és Dániel! :-)
    Kikinda

    VálaszTörlés
  11. Kata!
    Mesélj róluk!!! Milyenek a mindennapok? Voltatok már sétálni?

    VálaszTörlés
  12. Kata!!! :)

    Tiszta szívből gratulálok a két kis manócskához! Gyönyörűek mindketten!!!!!!!!!
    Annyira jó volt olvasni a születésük történetét, olyan megható, hogy nem bírtam ki bőgés nélkül... Férjem meg is kérdezte, hogy miért sírok... Mikor mondtam neki, és mutattam a képeket, azt mondta, hogy ő is gratulál és jó egészséget kíván az egész csipet-csapatnak!!! :)
    A tejcsi miatt pedig tényleg ne aggódj! Nekem se volt tejem, pedig mindent próbáltam, sajnos mi ilyen alkatok vagyunk... :( Nati az első perctől kezdve tápszeres baba volt, egyáltalán nem bántam, ugyan úgy fejlődött, mint az anyatejes babák.

    Nagyon jó egészséget és sok-sok boldogságot kívánok most már mind a négyőtöknek!!! ;)

    Minnie

    VálaszTörlés
  13. Minni,
    Nektek is köszönjük!:-)
    A tej nem nagyon érdekel, persze rossz érzés, amikor nagy ritkán ráteszem őket a cicire, hogy szívnák, de amikor rájönnek, hogy éppen csak csurran-cseppen, akkor feladják:( Pont emiatt inkább lefejem azt a keveset (egész nap 60 ml a rekord), és belekeverjük valamelyik kajcijukba.

    Én is tápszeren nőttem fel, mert anyum gyógyszert szedett és amellett nem mert szoptatni. Ha én fel nőttem, ők is fel fognak, főleg hogy azóta gondolom fényéveket fejlődtek ezek a tápszerek:-)

    VálaszTörlés