33w5d

Hosszú hallgatás után végre rászántam magam, hogy leírjam éppen hogy állunk.
Az utolsó bejegyzés után pár nappal elég intenzíven kezdett feszülgetni a hasam és sajnos a vérnyomásom is megemelkedett. Ennek az lett a következménye, hogy február 4-én bejöttünk a kórházba, ahol közölték, hogy már nyitva van a külső méhszájam és a nyakcsatorna is. Egyből kaptam infúziót, szteroidot, tüdőérlelőt és 24 órát a megfigyelőben tartottak. Szerencsére a panaszok enyhültek, így áttettek a szülészetre és persze hozzá fűzték, hogy innen egyben már nem megyünk haza. Mindezt 29 hetesen!!! Saját dokimmal megbeszéltük, hogy becélozzuk a betöltött  36. hetet. Február eleje óta sok izgalomban nem volt részem, leszámítva a látogatási tilalom kikerülésén való agyalást.

Közel 4 hét kórház után kaptam 4 nap kimenőt, DE csak azért, mert kedves szobatársam behurcolt valami vírust, amit én sikeresen benyaltam. Volt láz, hidegrázás, meg minden így haza küldtek, nehogy tovább fertőzzem az osztályt. Édekes, nem?:) Hétfőn amikor vissza jöttem megvizsgált a dokim és mindent rendben talált. Viszont ma fel kellett mennem főorvosi vizsgálatra, ahol fődoki szerint bő 1 ujjnyira nyitva van a belső méhszáj és innentől 2 naponta vizsgálni fognak. Ha tovább nyílik, akkor egyből császár. Ezt azzal magyarázta, hogy ha tágulok kieshet a köldökzsinór. Egész nap ezen agyalok és eddig akárkivel beszéltem az osztályon (orvossal, nővérrel) senki nem érti, hogy most mi van. A saját dokim is furcsállja, hogy kinyíltam, a szülésznő szerint elképzelhető a méhszájra nehezedő súly miatt, viszont a zsinór csak akkor eshet ki, ha már a burok is megrepedt és az az 1 ujjnyi nem nagy dolog.

Most várakozunk, és reménykedünk hogy  sikerül egyben kihúznunk még 2 hétig legalább, a betöltött 36. hétig.

27w6d

A betöltött 28. hét küszöbén ma voltunk ismét UH-on. Elvileg rendes vizsgálaton most voltunk utoljára ennél a dokinál, mert ő már nem vezet szüléseket, így most jött el az idő, hogy átadjon a kollégájának, aki a 12. héten műtött.
Na de ami fontosabb: mindkét mazsola jól van, szépen gyarapodnak, bár Emília kicsit a lovak közé csapott és elhúzott Danihoz képest. Doki szavaival élve, a kisasszony még az egyes terhesség átlagára is rádobott 1 hétnyi előnyt:-))) Most mindketten haránt fekszenek, és most azt mondta a doki, hogy azért ikreknél ritka a természetes szülés. Jól a fülembe ültette a bogarat 3 hete a normál szüléssel, erre most megint visszajutottunk a császárhoz:S Ráadásul nekem császárt csak altatásban lehet csinálni, mert a trombózis hajlam miatt nem adhatnak gerinc közeli érzéstelenítést. Mikor fogom így látni a kicsikéimet??? Én azonnal szerettem volna, nem félig kótyagosan csak pár óra múlva:((

És akkor jöjjenek a méretek:
Emília
BDP: 75 mm
HC: 272 mm
AC: 269 mm
FL: 54 mm
becsült súlya: 1300 g

Dániel
BDP: 71 mm
HC: 266 mm
AC: 244 mm
FL: 52 mm
becsült súlya: 1100 g

Lélegzetvételnyi idő

Jó régen jelentkeztem, bocsánatot is kérek emiatt. Elég sűrűre sikerült a december és a január is. Karácsony előtt sikerült beköltöznünk az új fészekbe, ami iszonyatos melóval járt. A cuccaink jó része beépített szekrények hiányában még mindig dobozokban van, de ez már nem is zavar.

Szóval december 20-án még gyorsan elmentem terheléses cukor vizsgálatra, amitől egyenesen rettegtem!!! Mint kiderült, teljesen felesleges volt, mert az éhgyomri 4,26 volt, a 120 perces meg 5,2. Annyira örültem az eredménynek, hogy szinte a könnyem is kicsordult:-) Másnap reggel 8-ra jött a teherautó, és nekivágtunk az új életünknek. Hogy ne "unatkozzunk", még a szentestét is bevállaltuk (14 fővel), így tényleg elég kimerült voltam. Sajnos a költözéstől kezdődtek a keményedések is, amik olyan szempontból jók, hogy amikor elkezdek keményedni, akkor tényleg lepihenek, míg előtt nem hagytam magamnak lazsálást, ha fontos dolgom volt. Most kicsit át kellett értékelnem a fontossági sorrendet, így lassítottam kicsit.

Ahogy elteltek az ünnepek már nagyon vártuk az 5-ét, hogy megint láthassuk Dánielt és Emíliát. A kis tökmagoknak jót tett a karácsony, mert az utolsó uh-hoz képest (ami december közepén volt) majdnem megduplázták a súlyukat.

"A" baba, vagyis Emília
BDP: 68 mm
HC: 248 mm
AC: 206 mm
FL: 49 mm
becsült súly: 840 g

"B" baba, vagyis Dániel
BDP: 63 mm
HC: 235 mm
AC: 202 mm
FL: 48 mm
becsült súly: 800 g

Szerencsére mindketten jól érzik magukat odabent:-) Mondtam a dokinak a keményedéseket, erre felemelte a magnéziumomat 3x 500 mg-ra és azt mondta pezsgőtablettában igyam, mert az a legjobb (lehet hogy jó, viszont ennyi magnéziumtól nekem sajnos megy a hasam), plusz még kaptam antibiotikumot is, nehogy valami fertőzés álljon a háttérben. Sajnos egy kis folyás is bejött a képbe, erre meg kaptam kúpot. Azóta rendeződni látszanak a dolgok, persze ha sokat dolgozom itthon, vagy hajolgatok, akkor egyből jönnek a keményedések.

Mivel egyre sürgetőbbnek érzem a dolgok elrendezését, ezért már megvagyunk nagyjából a babaszobával is. Vaterán találtam egy jó kis bútorcsaládot jó áron, amihez még lehetett plusz kiságyat is rendelni. Pont egy hete megrendeltem és vasárnap ki is hozták:-) Azóta nagyjából össze is állítottunk mindent, még egy polcot kell felfúrni a falra, egy fali lámpát kell venni, meg egy szőnyeget. Megvan a babakocsi is, de azt még haza is kell hozni Németországból. Szerencsém volt, mert egy nagyon akciós napot fogtam ki, meg is rendeltük, de itthonra nem hoznak csomagot, ezért sógornőmékhez kértük. Ha minden jól alakul, akkor jövő héten férjecském úgy szervezi az üzleti útjait, hogy el tudjon ugrani a babakocsiért is:-)

És íme akkor néhány kép a szobáról (aminek sajnos nem éppen ideális az elrendezése a kiságyak szempontjából, de szerencsére annyira szigetelnek az ablakaink, hogy nem láttunk még függönyt mozogni a házban, pedig baromi szeles dombon lakunk):

4D

6-án volt a szülinapom és a gyerkőcök már most kitettek magukért a meglepetést illetően. Azt tudtam, hogy végre láthatom őket kicsit többet 4D-ben, de az volt a másik nagy ajándék, hogy végre tenyéren rúgott valaki odabentről:-) Céltudatosan, mindig pár másodperc után kaptam a jelzést, hogy a pocakomra tettem a kezemet.

A mozizás nagyon jó volt, bár mindketten nagyon kis huncutok, főleg a kisfiú:-) Ő végig cuppogott, vagy ivott, meg ásítozott. Próbálták rejtegetni magukat, de a körülményekhez képest azért készült pár jó kép is.

Kisasszony


pici lábacska

Kisfiú

Félelmetesen gyarapodnak. 2 hét eltelte után másfélszeresükre nőtt a súlyuk. A 18 hetes vizsgálaton 250 g volt mindkét mazsola, és most pont 2 héttel később már 370 g-os mindenki odabent.

Mozizás után apának is igyekeztünk tenyérbe rúgást intézni, de valamiért ellustultak addigra. Persze eszembe jutott, hogy egy bögre meleg kakaóval bármikor mozgásra bírom őket és ez most is bejött. Vesztegetés után apa is kapott pár jelzést, aminek nagyon örült. Észre is vettem, hogy azóta kezdi jobban beleélni magát a szerepébe:-)

Képek

Sikerült megkapnom az egyik DVD-t
Itt is inkább a fiúról vannak jó képek:

Pici fiú szopizik (talán)

Pici fiú talpa is látszik

Kiscsaj gombócban

Egyenlő a nemek aránya

És IGEN!!!:-)
Nem borul meg az egyensúly, mert "A" baba lába között bizony nem fityeg semmi:-) Nagyon boldog vagyok, de leginkább azért, mert Hajdu (sasszemű) doktornő szerint is minden a legnagyobb rendben van a 2 kis lurkóval.
A gépen már láttuk, hogy ott volt a tavalyi leletünk, így nem kellett semmit mondanunk, már úgy fogadott minket, hogy már találkoztunk, bár nem túl szerencsés körülmények között. Nagyon kedves volt, jól megdöbbent, hogy milyen friss műtéti sebem van:-) Mindent tüzetesen átnézett, azt egyből az elején látta, hogy vegyes párosról van szó. Sajnos azt mondta lehet nem is érdemes elmennünk 4D ultrahangra, mert az ikreknél eleve gyakori, hogy mindkét baba háttal helyezkedik el (a kiscsaj ma is háttal volt) és mivel nekem friss sebem van, ez nagyon rontja a látási viszonyokat. De azért a végén rájuk nézett !D-vel is, és fiacskánkról sikerült is készítenie 1-2 jó képet, de leginkább egyet.
Vikinek: a várható érkezésük április 22.

18w4d

Óriási stresszben voltunk a férjemmel a mai ultrahang előtt, de nem csak ma, hanem már hetek óta. Férjem ma már enni sem tudott, de dél körül már engem is a sírás kerülgetett a félelemtől. Úgy gondolom ez sajnos velejárója az előzmények miatt.

Előzmények, amik lassan akár feledésbe is merülhetnének, mert ma szerencsére ma minden rendben volt. Szépen megmutatta magát mindkét gyerkőc, és gyönyörűen látszott, hogy minden végtagjuk rendben van. Minden testrész átvizslatása után férjem sóhajtott egy óriásit, mintha addig levegőt sem mert volna venni.
Dokink kérdezte, hogy szeretnénk-e tudni a menüket. Hát persze, hogy igen!!! Ennyi idő után már nem tartok igényt ilyesfajta meglepetésekre, pedig 5 éve még arról álmodoztunk, milyen jó lesz, ha szülésnél fogjuk csak megtudni:-)
Az "A" baba szemérmeskedett, de "B" többször is megmutatta a fütykösét. Szóval egy fiunk már biztosan lesz, de én még reménykedem, hogy "A" baba megtartja az egyensúlyt és kislány. Róla remélhetőleg holnap esetleg kiderül, hogy fiú-e vagy lány.
Azért holnap, mert biztos ami biztos alapon holnap megyünk az Istenhegyibe is, mert ott vették észre tavaly is a bajt. Ott reméljük videót és képet is kapunk, mert ma bemondta az unalmast a doki DVD írója, amikor már végeztünk, így nem tudta odaadni a lemezt, de elvileg eltárolja a memóriája, így megpróbálja azért kiírni. Holnap lehet be is ugrom, hogy elkészült-e.

És akkor jöjjenek a pereméterek:
"A" baba
BDP 47 mm
HC 173 mm
AC 140
Femur 28

"B" baba
BDP 44 mm
HC 164 mm
AC 137 mm
Femur 28 mm

Mocorgást már a 15. hét óta érzek, de ritkán. Erre ma rá is kérdeztem és mint kiderült azért van, mert mindketten háttal fekszenek a hasamnak:-)
Képeket igyekszem holnap hozni.