Mindennapjaink (eddig)

Viki kérésére...:-)

Holnap lesz 2 hete, hogy "kiszabadultunk" a kórházból, de egyelőre most a ház rabjai vagyunk. Már kórházba kerülésem előtt is mondta a védőnőnk, hogy ha esetleg korababák lennének, akkor 6 hétig nem nagyon mehetünk sehová.:( Sajnos bejött, így még sehol nem voltunk. Annyi engedményt kaptunk eddig, hogy a babakocsiba betéve őket kinyithatjuk rájuk a teraszajtót. Őszintén szólva már nem emlékszem pontosan mit mondott a terasszal kapcsolatban, mikor mehetünk oda ki, de mivel ma egész szép idő volt, ezért a 2 órás kaja után kimerészkedtünk a teraszra:-) Lehet hogy kicsit többet voltunk kint egy átlagos kiszoktatásnál, de olyan szépen elaludtak a levegőn, hogy élvezet volt nézni, ahogy kicsúszik a cumi a szájukból:-)
Szerintem ha jó idő lesz, akkor hétfőn már sétálunk is kicsit az utcában. Muszáj lesz, mert szerdán úgyis menni kell hallás- és szemvizsgálatra, és amíg várakozunk inkább sétálok velük a kórház udvarán, mint várakozok bent a beteg gyerekek között.

A bezártságtól eltekintve nagyon jól vagyunk. Nem panaszkodhatom, mert ez a 2 kis tündér többnyire csak eszik és alszik. Emília kicsit erőszakosabb, mint az öcsike, ugyanis ha ő felébred és ráadásul éhesen ébred, akkor nagyon ki tudja ereszteni a hangját:-) Nem is lenne baj, de az éjszaka közepén félkómás állapotomban kicsit érzékenyen szokott érinteni.
Az ellátásuk sem jelentett eddig gondot. Férjem éppen munkahely váltásban van, így májusig tuti itthon lesz velünk. Mindenben, de tényleg mindenben segít. Ha itthon van, akkor le sem lehet beszélni róla, hogy mondjuk ő etesse meg valamelyik lurkót. Na nem mintha le akarnám beszélni:-) A kicsik egyébként naponta 7x esznek és tápszert. Tejem sajnos nem nagyon van, mondhatni semmi. Fejem minden kajájuk után, de 24 óra alatt eddig a lefejt rekord 60 ml volt. Na ez pont egy manó egyszeri kaja adagja. Ezt el szoktam felezni köztük és még kiegészítem tápszerrel. Sajnos számítottam a tej hiányra, mert egy 4 évvel ezelőtti UH vizsgálaton közölte a doki, hogy nincsenek tejmirigyeim, vagyis nagyon minimális. Mondta hogy látott már terhesség alatti tejmirigy állomány felépülést, de az nagyon ritka. Nem mondom, hogy nem bánt, de azon túl, hogy ezt a kicsit lefejem nekik, mást nem nagyon tudok tenni. A kórházban végig próbálkoztunk a szopival, de mivel második naptól cumisüvegből kapták a tápit, így nem volt nekik túl izgalmas a küszködés 3 csepp tejért. Vagyis csak Emíliának. Danikám nagyon kitartó volt, de ő meg 10 perc után olyan fáradt volt, hogy nem ette meg a tápszert, inkább bealudt. Úgy döntöttem inkább ne küszködjenek, hanem gyarapodjanak, én meg lefejem nekik ezt  a kicsit.

Férjem a héten 2 napot nem volt itthon, addig jött anyum besegíteni. Őszintén szólva nekem így sokkal fárasztóbb volt a napom, mintha egyedül lettem volna a kicsikkel. Anyu nekiállt főzni, akkor persze segítettem neki, aztán beszélgettünk, de arra nem volt lehetőségem, hogy lefeküdjek, és esetleg aludjak egy fél órát. El is döntöttem, hogy legközelebb nem kérek segítséget, mert akkor inkább tartson 10-20 perccel tovább az etetés, de a köztes időkben én is tudok pihenni. Ma anyós közölte, hogy jövő héten jön segíteni... Meg is ijedtem, nem tudom mire gondolt, mert nekem  tényleg nem kell még segítség. Miért van az, hogy anyósom képtelen arra, hogy megkérdezzen, hogy miben tud segíteni, vagy szeretném-e egyáltalán hogy segítsen?! Nem, ő csak közli, hogy jön és segít. De ha egyszer nem akarom?! Mit és hogyan mondjam neki, hogy hagyjon, majd szólok ha már nem győzöm?
Ráadásul amikor hazajöttünk a kórházból már sikerült megbántanom, mert kicsit ráförmedtem, igaz szerintem jogosan. Mentünk volna le a gyerekszobába, kezemben volt az egyik pici a hordozóban, erre amikor már indultam lefelé a lépcsőn, anyósom elkezdte kirángatni a kezemből a hordozót. Kicsit hisztisen közöltem, hogy ezt most fejezze be, mert nem viselem jól, ha valamit, sőt valakit egy szó nélkül ki akarnak tépni a kezemből. Na ezen megsértődött...de tudom hogy csak segíteni akart, hogy a császár után ne cipekedjek, de akkor nyiss ki a száját!

Nagyon kuszának érzem ezt a bejegyzést, ne haragudjatok érte!:-)
Számomra most a legnagyobb boldogság, hogy a 2 kis manó szépen gyarapodik és nyúlik. Emília tegnap már 2930 g volt, Dani pedig 2640.