18w4d

Óriási stresszben voltunk a férjemmel a mai ultrahang előtt, de nem csak ma, hanem már hetek óta. Férjem ma már enni sem tudott, de dél körül már engem is a sírás kerülgetett a félelemtől. Úgy gondolom ez sajnos velejárója az előzmények miatt.

Előzmények, amik lassan akár feledésbe is merülhetnének, mert ma szerencsére ma minden rendben volt. Szépen megmutatta magát mindkét gyerkőc, és gyönyörűen látszott, hogy minden végtagjuk rendben van. Minden testrész átvizslatása után férjem sóhajtott egy óriásit, mintha addig levegőt sem mert volna venni.
Dokink kérdezte, hogy szeretnénk-e tudni a menüket. Hát persze, hogy igen!!! Ennyi idő után már nem tartok igényt ilyesfajta meglepetésekre, pedig 5 éve még arról álmodoztunk, milyen jó lesz, ha szülésnél fogjuk csak megtudni:-)
Az "A" baba szemérmeskedett, de "B" többször is megmutatta a fütykösét. Szóval egy fiunk már biztosan lesz, de én még reménykedem, hogy "A" baba megtartja az egyensúlyt és kislány. Róla remélhetőleg holnap esetleg kiderül, hogy fiú-e vagy lány.
Azért holnap, mert biztos ami biztos alapon holnap megyünk az Istenhegyibe is, mert ott vették észre tavaly is a bajt. Ott reméljük videót és képet is kapunk, mert ma bemondta az unalmast a doki DVD írója, amikor már végeztünk, így nem tudta odaadni a lemezt, de elvileg eltárolja a memóriája, így megpróbálja azért kiírni. Holnap lehet be is ugrom, hogy elkészült-e.

És akkor jöjjenek a pereméterek:
"A" baba
BDP 47 mm
HC 173 mm
AC 140
Femur 28

"B" baba
BDP 44 mm
HC 164 mm
AC 137 mm
Femur 28 mm

Mocorgást már a 15. hét óta érzek, de ritkán. Erre ma rá is kérdeztem és mint kiderült azért van, mert mindketten háttal fekszenek a hasamnak:-)
Képeket igyekszem holnap hozni.