3 nap kórház

Végre szabadlábon...:-)

Hosszúra sikeredett ez a 3 nap kórházi lét. Ráadásul nagyon kacifántosra is.
A szombati és vasárnapi vakbél vs. ciszta után hétfőn végre kiderült, hogy a doki szombaton baromságokat beszélt, mert az a 9 centi nem a ciszta, hanem a petefészkem:-) A petefészkemben ugyan vannak kis ciszták, de ezek a saját nőgyógyászom is szokta látni és elvileg ártalmatlanok, majd a szülésnél kipukkadnak, felszívódnak, valahogy eltűnnek.

Mivel ez a része tisztázódott, így tegnap egész nap az foglalkoztatott, hogy miért is vagyok még bent??? Senki nem mondott semmit, hiába kérdezősködtünk, mindenki csak a terhességemre hivatkozott, persze egy uh-ra nem küldtek, se egy vérvételre. Tegnap a nap nagy része pityergéssel, hisztivel telt, mert amit a világon a legjobban gyűlölök, az a bizonytalanság, amiben most bőven volt részem.
Ezt a "csodás" hétfői napot csak tetézte a nagyvizit. Ugyanis tegnap végre ehettem. Csodálkoztam, hogy 2 nap után egyből töltött káposztát etetnek velem, de nem bántam, mert ahogy levettem a fedőt és megláttam a kápit, egyből megörültem, hogy savanykásat ízlelhetek.:-) Be is toltam az egészet, ez nem egy 2 fős adag volt, éppen jól laktam vele.
Na és akkor következzen a nagyvizit: Ezen részt vett a "kedves" főorvos úr is. Ahogy hozzám értek, referált az egyik doki, hogy ma pépes ételt rendeltek nekem. Félig röhögve mondtam, hogy a káposzta nem éppen pépes. Erre a főguru elég emberesen lecseszte szegény nővérkét, hogy csinálhatnak ilyet. Nővérke mondta, hogy kímélőt rendeltek, az is volt a tálcára írva. Erre a doki beszólt neki, hogy néha gondolkozzon. Szegényt teljesen megsajnáltam, aztán következtem én. Nekem azt mondta, hogy a betegnek is lehetne annyi esze, hogy nem eszi meg. (Ja, majd 2 nap éhezés után biztos hagyok egy falatot is.) És még egy utolsó döfés: Akkor menjen haza szárazbabot enni.
Amúgy is olyan szar napom volt, erre még be is szólnak, pedig nem gondolom, hogy rosszat tettem volna. Bőgve hívtam férjecskémet, hogy elegem van, nem mondanak semmit, nem vizsgálnak, és még be is szólnak... Fúúú, még most is begurulok, ha a főorvosra gondolok.

Nővérke (akivel le lettünk szúrva) nagyon együtt érzett velem és kiderítette, hogy egy bizonyos CRP értékem emelkedett szombatról vasárnapra, és ez gyulladásra utal, ezért tartanak bent. Persze vasárnap óta vért sem vettek. Férjem is elkapta a dokit, neki is ezt fejtette ki bővebben az orvos, és ez nekem pont elég volt ahhoz, hogy beletörődjek a bent tartásra.

Reggel aztán jött a megváltás, bár az egyik doki habozott, de a másik, akit férjem faggatott, azt mondta mehetek. Igen, végre!!!! Feküdni itthon is tudok, és legalább nem idegeskedem. Persze úgy engedtek haza, hogy egy végső vérvételt sem csináltak. Emiatt ma kért a férjem beutalót a háziorvostól, hogy meglássuk hogy alakul ez a CRP. Korán reggel vérvétel, aztán 9-től rendel a nőgyógyászom, hozzá is mehetünk.
Ma azért az itthoni magzati szívhang hallgatóval meghallgattuk a piciket és ha minden igaz végre megtaláltam mindkét Mazsola szívecskéjét.

Most pár napig pihi, próbálom visszanyerni az energiámat, aztán ha semmi bajom nem lesz, akkor megy minden tovább a korábbi kerékvágásban.

Utólag is köszönöm szépen az aggódásotokat!
Puszi

Ui.: El ne felejtsem a "legjobbakat".
1. este egy nővérke odajött és elkezdte ecsetelgetni, hogy neki volt 2 vetélése, és a második úgy történt, hogy elment wc-re és amikor megtörölte magát az embrió ott volt a papíron. Szerintetek???
2. este az egyik idős szobatársam mesélte el, hogy még a 70-es években terhes volt, és miután megszületett a fia, otthagyta a doki amíg még megszüli a lepényt is. Egyszer csak felsikított a nővérke és csörömpölést hallott. Azt hitte a nővérke levert valamit...nem...kicsusszant egy kislány is, akit nem vártak, így nem is állt ott senki, ezért leesett a padlóra. Az esésbe szegény bele is halt.
Nagyon sajnálom, akiknek ilyeneket kell átélniük, de miért kell ezeket éppen egy nagyon betojt kismamának mesélni?! Ráadásul egyik éjjel az 1. esettel álmodtam:-(